Egy napot Révay Józseffel töltöttem. Persze már régen halott, de akkor is, azt a napot neki szenteltem, hiszen annyira szeretem. Sok könyvét olvastam, ifjúságinak nevezett regényeit, amik szerintem nem is annyira ifjúsági regények. Legalábbis felnőttnek sem lesz kárára, ha elolvassa. Fiataloknak írta? Talán igen. Van benne egy adag gondoskodó szeretet, talán ezzel szólítja meg a fiatalabb korosztályt. De van benne még a sok tudáson túl őszinte, gyermeki ártatlanság, érdeklődés, tisztaság és az ókor végtelen szeretete. Talán ezért is szeretem annyira a regényeit, írásait, fordításait. Humoros, választékos, játékos és nagyon művelt ember. Talán ma már nem annyira menő őt olvasni, de remélem még újra divatba jön. Aztán írtak róla mindenfélét (politikai sárdobálás), amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni, mert semmi másról nem szól, mintsem hogy lealacsonyítsanak egy tündöklő szellemet.
Részletes életrajz szerepel a wikin is, ezt el is tudod olvasni itt. Teljesen véletlenül akadtam rá, hogy Mátyásföldön lakott, nem is messze attól a helytől, ahol én is felnőttem. Persze ő még az én születésem előtt meghalt, de gondoltam ellátogatok Révay József néhai lakóhelyére és jelképesen tiszteletemet teszem. Nem tudom, hogy a gyerekei élnek-e még, az övék-e a ház, csak elsétáltam és megnéztem. Nem szeretek mások életében kutakodni, ízléstelennek tartottam volna. Így be sem kopogtam, mint egy őrült rajongó, hogy extra információkat tudjak meg rajongásom tárgyáról. Révay Józsefet az írásai miatt szerettem meg, a műveit szeretem, számomra ott él a regényei sorai között. A ház falán látható egy emléktábla, hogy itt élt. Elég rendesen benőtték mára fák, de így csak még hangulatosabb.
 |
az emléktábla
|
 |
késő ősszel még mindig szép a környezet
|
 |
a ház előtt egy szép kis fa cseperedik
|
 |
egy régi kép a házról, az interneten találtam
|
1970-ben halt meg, Cinkotán van a sírja, amit szintén meglátogattam. A haláláról több újság is megemlékezett. A háza mellett mentem el éveken keresztül, de akkor még nem tudtam, hogy ott lakott. Cinkotán pedig szintén ismerős vagyok, hiszen oda jártam gimibe, és mint romantikus lélek lelkesen bejártam az összes temetőt. Persze a legendás cinkotai öregtemetőt nem lehet kihagyni, kötelező állomás minden műkedvelőnek!
A séta után az archív anyagokat kerestem meg, amik róla szólnak. A hungaricana.hu adatbázisban rengeteg cikk és tanulmány szerepel róla, tőle, érdemes felkeresni. Révay nem csak a regényeiben volt egy őszinte és bölcs ember, hanem a további írásait is elolvasva, egy kicsit jobban megismerve csak még közelebb érzem magamhoz, még kedvesebb a szívemnek. A Megtanulok latinul könyve pedig egy igazi csemege. Mielőtt elkezdtem latint tanulni, ez volt az első könyv, amit elolvastam a latin nyelvről. Meghozta a kedvemet, bár a tanulás nem volt olyan könnyed és vidám, mint ígérte, de mindig tartotta bennem a lelket így az idők távlatából is, hogy igenis meg tudom tanulni. Könnyedség, játékosság és mély tudás jellemzi az egész munkásságát, holott egy igencsak nehéz korban élt. Mégis mindig azt éreztem, hogy bár nagy idő választ el tőle, de a lelkesedése és az őszinte szeretete nem halt meg, tovább él minden munkájában.
 |
Délmagyarország, 1970.
|
 |
Petőfi Népe, 1970.
|
És ne maradjon ki Révay József születési anyakönyve sem:
Néhány könyve a teljesség igénye nélkül (három könyvéről írtam is mára Kacagón):
- De vita et operibus Commodiani Gazaeri, Temesvár, 1902
- Commodianus élete, művei és kora; Franklin, Bp., 1909
- Római emlékek, Késmárk, 1913
- Ó-keresztény szimbólumok, 1913
- Nero fáklyái: Tanulmányok a kereszténység első századaihoz, Budapest, 1915
- Petronius és kora, Budapest, 1927
- Ókori író, mai olvasó, Budapest, 1942
- Séták a római Magyarországon, Budapest, 1943; 2. átdolg. kiadás, Budapest, 1965
- Lupus, az aquincumi költő, Budapest, 1944
- Százarcú ókor, Budapest, 1962
- A költő és a császár [Horatius és Augustus], Budapest, 1937
- Raevius ezredes utazása [az ókori Rómában], Budapest, 1938
- A párduc [Severus császár és a kereszténység viszonya], Budapest, 1954)
- Aranygyűrű [Minatia Polla, a szépség és a jóság ókori tündérének története], Budapest, 1957
- Tűzfolyam [antik témájú elbeszélések], Budapest, 1958
- Égi jel [Constantinus császár története, aki nem mert szembeszállni a kereszténységgel], Budapest, 1959
- Elhagytál Helios [az aposztata Julianus császár története, aki neoplatonista tanok rajongója], Budapest, 1966
- Márvány menyasszony [Tiberius Barbius története], Budapest, 1972
- Latin nyelvtan, Budapest, 1915
- Latin olvasókönyv, Budapest, 1915
- Megtanulok latinul, Budapest, 1943
Megjegyzések
Megjegyzés küldése