Raevius
ezredes A párduc című regényében Septimius Severus korába
kalauzol bennünket. Ifjúsági regényként született meg, de az
idősebbeknek is kiváló szórakozást jelent, hiszen van itt
minden, ami izgalmas: szerelem, kaland, hősiesség, helytállás,
lázadás – és amfiteátrumi játékok. A regényben részt
veszünk egy igazi, kőgazdag római lakomán, de a földjeiktől
megfosztott, szegény emberek és rabszolgák életét is
végigkísérjük.
A rabszolga/szolgaság, a kiszolgáltatottság kérdése napjainkban sokkal aktuálisabb, mint Révay valaha is gondolta volna, hogy ez a téma ennyire érezhető, valóságos lesz. Valahogy a történelemnek az élhető világok legjobbika felé kellene sodornia az eseményeket, ehelyett a világ nem hogy nem tökéletesedik, egyre élhetetlenebbé válik. Erről természetesen hosszas vitákat lehet nyitni, hogy mi a történelem menete, és milyen ez a világ, amiben mi élünk, és milyen az, amelyikben Révay megírta ezt a szenvedélyes, boldogtalanul reménytelen regényét. Hiszen Bulla, az erős és rettenthetetlen, de mit tehet az ember, ha nem tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Bulla benne van az események sodrásában, ilyenkor az ember teljesen másképp ítéli meg a dolgokat, mint utólag, kívülről. Persze, mi olvasók könnyen ítélkezünk, hogy mit lehet, mit kellene tenni, de Bulla hosszas vívódásai, töprengései azért jól visszaadják azt az állapotot, amikor az ember őrlődik, dönteni kell, de semmi sem olyan egyértelmű, mint ha tisztes távolból szemléljük. Bulla lázadást és ellenállást szervez, és a nélkülözőket és rabszolgákat bizony nem kell sokáig biztatni, hogy próbáljanak meg változtatni kilátástalan helyzetükön. Az ellenállásból egy rablóbanda lesz, és igen gyorsan a dolgok olyan fordulatot vesznek, amilyentől a főhősünk igyekezett magát a lehető legtávolabb tartani.
De lehet egy felkelésnek pozitív kimenetele? Talán. De nem itt. Nem most. Fájdalmasan szép, heroikus küzdelem. Szép bukás. Szép halál.
A kötet illusztrációit Hegedűs István készítette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése