Héraklész, az ókori világ egyik legnagyobb és
legismertebb hőse egy hosszú időn keresztül a gyenge, alattomos és zsarnok
Eurüsztheusz hatalmának volt alárendelve. A hős kénytelen volt engedelmeskedni
ennek a kis aljas dögnek, akit egyetlen legyintéssel a másvilágra küldhetett
volna. Akkor mégis miért? Mert az istenek – egészen pontosan Héra – nem
szívlelték Héraklészt. Az ő hősiessége és halhatatlansága pontosan az isteni
ellen-drukkolásnak köszönhető. Mert bizony Héraklész élete nem egy rózsaszín
történet.
 |
| Héraklész ellenfelei |
Héra, amikor már nem bírt mit kitalálni
Héraklész ellen, akkor őrületet bocsájtott rá. Ennek minden egyes alkalommal
meg is lett a maga következménye, ám egy alkalommal Héraklész az áldozati
állatok helyett a saját gyermekeit mészárolta le és feleségét, Megarát. Athéné
végül megsajnálta a hőst és fejbekólintotta, hogy Héraklész napokig
eszméletlenül és öntudatlanul feküst. Amikor viszont magához tért, tudta, hogy
mit tett. Hosszas bujdoklás és menekülés után a delphoi jósdától kért
útmutatást, ahol a Püthia megmondta neki, hogy bűnét csakis úgy moshatja le
magáról, ha Eurüsztheusz szolgálatába áll. Héraklész tehát visszatért Tirünszbe
és önként hajtotta a fejét Eurüsztheusz szolgálatába.
Eurüsztheusz természetesen rettenetesen félt
Héraklésztól, az erejétől, a hírétől, meg úgy általában az egész jelenségtől,
de ezt sosem ismerte volna be. Ezért, hogy Héraklész garantáltan elveszejtse,
egészen lehetetlen feladatokat talált ki neki. Eredetileg tíz küldetést kellett
volna végrehajtania, de mivel Eurüsztheusz egyes munkákat nem tekintett
elvégzettnek, megtoldotta még kettővel, így lett a tíz hőstettből tizenkettő.
Az ókori szerzők természetesen különböző sorrendben tárgyalják a munkákat, de a
lényeg a fontos: tíz hőstett helyett tizenkettő emberfeletti munka tette
Héraklész nevét halhatatlanná.
1. A NEMEAI OROSZLÁN ELEJTÉSE
Korinthosz és Mükéné között van egy barlang,
aminek két nyílása van, egymással szemközt. A legenda szerint itt tanyázott a
nemeai oroszlán (nevét a közeli Nemea völgyéről kapta). Nem ám egy olyan
nagyobbacska-macska, hanem Ekhidna (a kígyó-asszony) és Tüphón becses kicsi
csemetéje. Fegyver nem fogta a bőrét, tehát Eurüsztheusz első feladatként ezt
jelölte ki Héraklész számára: hozza el neki a nemeai oroszlán lenyúzott bőrét!
A fenevad rettegésben tartotta a környéket,
mivel a helyi lakosokkal táplálkozott. Héraklészről sok rosszat el lehet
mondani, de hogy félős lett volna, azt biztosan nem. Ment, megkereste az
oroszlánt. Meglőtte a nyilaival, ám azok lepattantak a bőréről. Aztán
fejbevágta a bunkósbotjával, de csak a husángja repedt ketté. Héraklész nem
esett pánikba és nem tervezgetett túl sokáig: a fenevad háta mögé került és egyszerűen
kiszorította belőle a szuszt.
A tetemet megnyúzni sem bizonyult egyszerű
feladatnak, hiszen az állat bőre még holtában is sebezhetetlennek bizonyult. Ám
Héraklész leleményes hős: az oroszlán saját karmával hasogatta szét az értékes
bundát és készített belőle magának sisakot és páncélt. Héraklész ábrázolásain
épp az oroszlánfej sisak az egyik legjellemezőbb, erről szinte mindig fel lehet
ismerni. Ehhez a munkához kapcsolódik a Nemeai Játékok megalapítása is.
2. A LERNAI HIDRA
Szintén Ekhidna és Tüphón kicsi szeme fénye,
a nemeai oroszlán testvére a kilencfejő hidra. Óriás ős-kígyó, a hüllőfóbiások
nagyra nőtt rémálma. Argosz közelében, a Pontinosz-dombon, a lernai mocsarakban
garázdálkodott, és testvéréhez hasonlóan ő is elfogyasztotta az arra járókat,
legyenek azok két-vagy négylábúak (vagy lábatlanok). Négy feje jobbra, négy
feje balra tekeredett, és a középső egy szál árva feje volt „csak” halhatatlan.
Héraklész ismét terv nélkül, de annál
lelkesebben vágott neki a feladatnak, szó szerint, mert amint vágott, lecsapott
egy hidra-fejet, azon nyomban nőtt kettő új helyette. Belátta, hogy ez a vad
kaszabolás ilyen formában nem igazán célravezető, így hát (Athéné istennő
sugallatára) unokaöccsét, Iolaoszt is magával vitte, aki hatékonyan részt vett
a munkában: Héraklész lenyisszantotta a soron következő fejet, Iolaosz pedig
egy fáklyával azon nyomban kiégette a sebet, hogy ne tudjon új fej kinőni. A
halhatatlan fejet pedig egy szikla alá rejtette. Héra felháborodva látta, hogy
Héraklész micsoda csellel győzedelmeskedett, ezért ráküldte Karkinoszt, az
óriási rákot. Őt azonban Héraklész egész egyszerűen laposra verte, puszta
fizikai erővel. Azt hiszem Karkinosz nem egy szuper-rák volt, csak egy otromba
nagy dög...
És bár Héra megtoldotta a feladatot a
giga-rákkal, Eurüsztheusz ezt a feladatot mégsem fogadta el, mondván, hogy
Héraklész nem egyedül hajtotta végre.
3. AZ EURÜMANTHOSZI VADKAN
Árkádiában, Eurümanthosz erdeiben élt és
disznólkodott az eurümanthoszi vadkan, szintén minden élőlény ellensége.
Eurüsztheusz azonban kikötötte, hogy neki nem a fenevad bundája kell, hanem
Héraklész élve cipelje a dögöt őkirályi fensége elé. Mert hiába kártékony
vaddisznó, azért mégiscsak Artemisz istennő szent állata, tehát nem lehet csak
úgy kifordítani a bundájából. Ezért igen hosszan tartott a beste üldözése, de
végül sikerrel járt, egy hálóba befogva cipelte a kifáradt vaddisznót a hátán a
király elé, aki annyira félt, hogy meg sem merte nézni a legendás állatot.
Persze nem volt az emberek barátja, ezért ugyan nem vágták le, mint egy komisz
malacot, de élete hátralevő napjait egy mükénéi ólban kellett leélnie.
4. A KERÜNEIAI SZARVAS
Szintén Atremisz istennő szent kiskedvence,
tehát szó sem lehetett a leöléséről, csakis az élve bemutatásról, mint az eurümanthoszi
vadkan esetében. Ennek a szarvasnak színaranyból voltak az agancsai, bronzból a
patái, tüzet fújt és sosem fáradt el. És mint szépséges szarvas-rokonai,
előszeretettel rondította össze a termést, lelegelte és összetiporta a
földeket.
Héraklész egy egész éven át üldözte a
szarvast, míg végül a Ladón folyónál sikerült fülön csípnie az állatot,
becsomagolta a hálójába és hátára kapta, hogy vigye Eurüsztheusznak
bemutatásra. Útközben találkozott Artemisz istennővel is, aki természetesen nem
hagyta szó nélkül szent szarvasának méltatlan bezsákolását. Héraklész
megígérte, hogy a szarvasnak szőre szála sem fog görbülni, csak elmennek
bemutatkozni a királynak, majd dolguk végeztével a jószág a saját bundájában
fog távozni. Az istennő megnyugodott és megengedte Héraklésznek, hogy befejezze
a feladatát.
5. AUGEIASZ ISTÁLLÓJA
Augeiasz Élisz királya, akinek hatalmas
istállója volt, ám hiába a pompás paripák, a takarítást bizony csúnyán
elhanyagolta. Eurüsztheusz ezért ezt a cseles feladatot jelölte ki Héraklésznek,
hogy takarítsa ki az istállót – mindössze egyetlen nap alatt. Ez igazán egy
megalázó feladatnak tűnt, hiszen ezt a legegyszerűbb ember is meg tudja
csinálni. Igen ám, de ez a bizonyos istálló hatalmas volt! Hetekig lapátolhatta
volna a lócitromot, akkor sem végzett volna. Áh Héraklész ezt a feladatot nem
erőből oldotta meg, hanem csellel! Két közeli folyót, az Alpheioszt és a
Péneioszt elterelte, így az istállón átfolyó víz végezte el a munkát.
Mivel az elvégzett munkáért Héraklész
jutalmat követelt, Eurüsztheusz ezt sem számította bele az elvégzett tízbe.
6. A SZTÜMPHALOSZI VASMADARAK
Árkádia északi részén, a sztümphaloszi
mocsárban rengeteg vízimadár tanyázott: szárcsa, bíbic, gólya, daru – és a
rettegett sztümphaloszi madarak. Ezeknek a vasmadaraknak nem csak a csőrük és a
karmuk volt vasból, hanem az elhullajtott tollaik gyilkos nyilakként tizedelték
az arra járókat. Árész isten neveltjei, akikért valójában senki sem hullajtott
egyetlen könnycseppet sem. Athéné istennő megint besegített Héraklésznek,
ugyanis adott neki egy csörgőt. Ezt csörgetve ment Héraklész a mocsárhoz, ahol
a zajtól felriadtak a vasmadarak, és amikor felszálltak, nyilaival mindet
megölte. Ezek a nyilak ám nem akármilyen nyilak voltak: a második feladat
teljesítésekor, amikor levagdosta a lernai hidra fejeit, a szörny testét
felbontotta, és méreggel teli epéjében megforgatta a nyilait. Ugyanis egy
szörny szörnyű részei szörnyű dolgokra képesek!
7. A KRÉTAI BIKA
Ezt a legendás szépségű bikát Poszeidón
isten ajándékozta Mínosznak, a krétai királynak. Nyilván nem azért, hogy
Mínosznak örömöt szerezzen vele, hanem hogy a király majd önként és lelkesen
feláldozza neki. Ám Mínosz túlságosan lenyűgözőnek találta a bikát és
megkímélte az életét. Mit tesz ilyenkor egy hálátlan állat? Randalírozott és
gaztetteket hajtott végre. Héraklészre várt a feladat, hogy lerendezze. Ám ő is
megszerette a szépséges jószágot és esze ágában sem volt megölni. Mi több, az
amúgy dúvad módjára tomboló bika Héraklész közelében egészen lecsendesült, szelíd
kis bárány módjára követte Héraklészt, aki egy a szarvára kötött kötélen
vezette Eurüsztheusz színe elé. A király sem mert kezet emelni a
természetellenes szépségre, így a saját gulyájához gondolta becsatlakoztatni.
Ám mihelyst Héraklész távozott, a pompás bikából megint előjött a rosszabbik
énje, és folytatta, amit Krétán megkezdett: a pusztítást. Később Thézeusznak
jutott a feladat, hogy végezzen vele.
8. DIOMÉDÉSZ LOVAI
Diomédész, a thrák király igen különleges
lovakat nevelt. Négy kancáról van szó, név szerint: Podargé, Lampón, Xanthé és
Déiné, akik gyorsabbak és bátrabbak voltak minden lónál, ám megvolt a maguk kis
titka, ugyanis gazdájuk, Diomédész, emberhússal etette őket. Az országába
tévedt gyanútlan idegeneket megkötözte és a lovak jászolába tette, majd
élvezettel végignézte, ahogy a lovak jóízűen elfogyasztják a nem mindennapi
lakomát. Héraklész fegyvertelenül ment, és egyenesen megmondta Diomédésznek,
hogy mi célból érkezett. A király kinevette, de nem nevethetett sokáig, mert
Héraklész megkötözte és a lovak jászolába tette a széna helyett. Dimoédészt is
belakmározták a lovak, ügyet sem vetve arra az apró tényre, hogy épp szeretett
gazdájukat uzsonnázták meg. Mentségükre legyen mondva, az volt az utolsó véres
vacsorájuk, mert valahogy utána nem ettek több emberhúst. Szóval Héraklész
szépen elvezette őket Eurüsztheuszhoz, aki természetesen halálra rettent a
lovaktól, és a legkevésbé sem kívánt ilyen rossz hírű paripákkal egy fedél
alatt élni. Szélnek eresztették őket, és ha minden igaz, az Olümposzon
garázdálkodó (nem isteni eredetű) vadállatok martalékaivá váltak.
9. HIPPOLÜTÉ ÖVE
Hippolüté, a harcos amazónok királynője
volt, akinek birtokában volt egy szépséges öv, amit Eurüsztheusz lánya, Admété
igencsak elirigyelt. Ezért Héraklészt küldték el, hogy szerezze meg az övet. Az
övet Árész isten ajándékozta az amazón-királynőnek, tisztelete és megbecsülése
jeléül. Tehát senkinek még csak eszébe sem jutott volna elkérni az övet, noha
sokan irigyelték tőle. Ez bizony nem volt egy könnyű feladat, mert sok csatát
kellett vívni, sokan meghaltak, mire Héraklész megkaparintotta az övet.
Öv-ügyben a legendák nagyon eltérőek, hogy mi is történt valójában...
10. GÉRÜÓN MARHÁI
Gérüónt, a háromtestű és háromfejű óriást
igen sokan irigyelték. Persze nem ellenállhatatlan külseje miatt, hanem a
legendás, vörös szőrű marháiért. Ezeket a marhákat kellett Héraklésznek
elhajtania. A Gibraltári-szoroson átkelve érkezett meg Erütheia szigetére, ahol
a nyájat Erütión, az óriás őrizte. Meg kellett ölnie, ám ezzel még nem ért
véget a marhák felügyelete, ugyanis ott volt még Orthosz, a kétfejű kutya. Vele
is végzett Héraklész, minden csel nélkül, puszta erővel. Végül Gérüónnal is
végeznie kellett, bár Héra megpróbált közbeavatkozni, de nem járt sikerrel.
Gérüón lehunyta sok szemét és a marhák hosszú-hosszú utazás után megérkeztek
Eurüsztheuszhoz. Ugyan sok irigye akadt útközben, és többen is megpróbálták
Gérüón nyalka marháit kisajátítani maguknak, ám Héraklész megőrizte őket.
11. A HESZPERISZEK ARANYALMÁI
Az almákat Héra kapta nászajándéka Gaiától,
örök fiatalságot biztosítottak annak, aki beleharap. Éppen ezért Héra jól
elrejtette őket a világ végén, és őrzésükkel Atlasz lányait, a Heszperiszeket
bízta meg. Erősítésnek pedig ott volt Ladón, a kígyó, aki a fára tekeredett.
Valójában annyira jól sikerült elrejteni az aranyalmákat, hogy senki sem tudta,
hogy hol is van a Heszperiszek kertje. Héraklész Atlasztból szedte ki az
információt, aljas csellel. Maga nem mehetett be a kertbe, ezért Atlaszt küldte
be, hogy átveszi tőle az égbolt terhét, amíg az bemegy egy almáért. Atlasz
persze ráállt, de kifele visszakapta a vállaira a súlyos égboltot. Eurüsztheusz
megint olyat kért, aminek igazán haszna vagy értelme semmi sem volt, hiszen az
almákat azonnal vissza is adta Hérának, aki visszavitte őket a kertbe.
12. KERBEROSZ
Kerberosz, a háromfejű kutya az Alvilág
kapujának őre. Sosem derült ki, hogy mit akart Eurüsztheusz ezzel a munkával,
hogy Héraklész hozza fel Kerberoszt az Alvilágból. Bármi is volt vele a célja,
Héraklész ezt a küldetést is teljesítette. A Tainaron-foknál ereszkedett le az
alvilágba, ahol Kharónnal szemben erőszakhoz kellett folyamodnia, hogy átvigye
az Alvilág folyóján, a Sztüxön (élőket ugyanis nem vitt át). Hádész sem
gondolta, hogy helyes lenne az alvilág őrét felvinni, ezért összeverekedtek.
Héraklész megsebesítette Hádészt, aki végül beleegyezett, hogy ha fegyver és
erőszak nélkül rá tudja venni Kerberoszt, hogy felmenjen, akkor vigye.
Héraklész a nemeai oroszlán bőrét használta, kiütötte az ebet, majd a vállára
kapta és felcipelte. Eurüsztheusz természetesen őt sem akarta megcsodálni, így
ismét elbújt a jól bevált bronzüstjébe és ott lapult, amíg Kerberosz vissza nem
tért őrhelyére.
Nagyon jó
VálaszTörlés