Újabb mentett kincsek

   Még a tavalyi évben találtam egy ázott dobozban egy halom penészes, lapjaira hullott kazlat, amiről kiderült, hogy igazi könyv ritkaságok, nyalánkságok, könyves csemegék. Néhány ilyen könyvet már digitalizáltak ugyan, de azért mégiscsak más érzés egy igazi példányt birtokolni! A múlt hónapban már megmutattam közülük hármat, akiket sikerült rendbe rakni.

  Most négy könyvecskét sikerült szétválogatnom. Igen időigényes folyamat volt, mire a lapokat megtisztítottam, szétválogattam. A digitalizált változatok segítettek kinyomozni, hogy egy-egy lap melyik könyvhöz tartozik. Még mindig van jó néhány lapom, amelyek még nem kerültek helyre, de erős a gyanúm, hogy azok már nem fognak teljes könyvet kiadni – vagyis hiányosak. Talán volt egy másik doboz, vagy dobozok is, és már későn értem oda, csak egyet tudtam megmenteni a tökéletes enyészettől.

   Az első mindjárt egy angol fordítás: J.A. Church: Római élet Cicero korában. Szilasi Móric fordította, a teljes könyv pedig kisebb füzetek, amolyan sorozat formájában jelent meg (amikor még nem volt divat a féltégla-méretű könyv). A sorozat szerkesztője Radó Antal, a kiadó pedig Lampel Róbert. Évszám megjelölés nincs. A fejezetek elején girlandos minta van, a fejezetek végén pedig különféle mini díszítések. Igazán ízléses kiadás, havi két füzet jelent meg, és néha magam elé képzelem, amint elegáns urak kalapban türelmetlenül tolakodnak, hogy megkaparinthassák a római élet legújabb lapszámát. Ez a heves érdeklődés ám nem vicc, nem költői túlzás: a legtöbb ilyen száz évnél régebbi könyvben, ami valami úton-módon nálam kötött ki, tele van megjegyzésekkel, észrevételekkel, aláhúzásokkal és kommentárokkal. Talán épp ezeket szeretem bennük a legjobban!

   A következő Cornelius Nepos szemelvények, ifj. Schiefner Gyula fordításában. Ez a könyvecske a 'Római remekírók magyar fordításban' sorozatban jelent meg, ez a sorozat 171. száma. Szóval volt érdeklődés. Ez a füzetes kiadás annyira darabjaira lett szedve, hogy az új szám nem is egy új fejezetnél kezdődik, hanem a Datamesről szóló rész kellős közepén, és még a mondat első fele is az előző füzetben van. A tartalomjegyzék voszont C. Nepos teljes munkájára vonatkozik, így abból azért lehet tájékozódni, hogy mi is történt az előző részekben. A borítón egy nagy pecsét díszeleg: 'Tiszteletpéldány tankönyvül való szíves alkalmazás czéljából' felirattal. Sajnos se iskolai pecsét, se tulajdonosi bejegyzés nincs benne, így nem tudom, ki és mikor és hol használta tanulás szíves céljára. Pedig nagyon érdekel az ilyesmi, rég elfeledett iskolák után nyomozni... Ez a példány talán iskoláé lehetett, mindenesetre egy szál aláhúzás nincs benne.

   A harmadik szintén ugyanebben a sorozatban Tacitus Agricolája és Germaniája. Természetesen ez sem a teljes mű, csak egy kb. 100 oldalas rész. A fordító Télfy Iván, akinek a nevével már a Homérosz-fordítások kapcsán találkozhattatok. Az Ó-kori kalsszikusok sorozat 1850 és 1873 között jelent meg, valamikor ebből az időből származik ez a példány is. Lampel Róbert könyvkiadása a reklám szerint a Váci utca 13 szám alatt található, de a Régi boltok krónikája című könyvben nem találtam. A kis könyv mindkét borítója reklámmal van tele, ajánlja a már megjelent köteteket, ami egy nagyon hasznos dolog, mert így a kiadó sorozatát egész jól lehet rekonstruálni.

  Végül pedig szintén egy Ó-kori klasszikus: Plátó Socrates védelme vagy Apologiája és Critonja Télfi (itt nem y-nal!)Iván fordításában. Ez sem maga a teljes szöveg, csak mintha a teljes könyvből néhány ív ki lenne emelve, egy kis darab. Ezen is rajta van a tankönyve pecsét, ám tele van jegyzetelve. Talán valaki később, az iskolai használat után olvasta végig behatóbban, sajnos tulajdonosi bejegyzés nincs. A borító klasszikus hangulatot idéző márványtábla-képe nagy kedvencem! A Hellen Remekírók sorozat pedig nem csupán a remekírók műveit ígéri, hanem bevezetést és gazdag szövegmagyarázatot is ad, ami igaz is. Itt a kiadó székhelyeként az Andrássy út 21 szerepel.

   A képen látható esztétikus csiga- és kagyló statiszták és kő-különlegességek a hangulat emelése végett kerültek a képre, mindannyian a Duna lakói voltak valaha.

Megjegyzések