A régiségbúvár Katancsich

   Ktancsich Péter Mátyás (Matija Petar Katančić) nevét talán kevesen ismerik, pedig egy igazán izgalmas, kalandos életű ember volt! 

  1750-ben született Valpón (ma Valpovo, Horvátország), ferences szerzetes, a zágrábi gimnázium tanára. Régészeti érdemei elismeréseként Pestre helyezték mint könyvtárőr és egyetemi tanár. 1800-ban nyugdíjazzák, és mint vérbeli könyvbúvár minden idejét Európa, Afrika és Ázsia földrajzának és régiségeinek megismerésére fordította. Mint sok könyvbúvár, nagyon ő sem lépett ki a polcok világából, így hamar elterjedt róla a pletyka, miszerint megőrült. A legenda szerint 1825-ben, amikor befejezte a gigászi munkát (na tessék, máris igaz, hogy legendával van dolgunk, hiszen egy könyvbúvár, egy tudós mikor fejez be valamit, mikor mondhatja bármire azt, hogy kész?!?), kilépett a szabad levegőre, és azon nyomban meg is halt –talán túl sok volt a friss levegő.

  Katancsich kezdte meg a római kori emlékek összegyűjtését, sok feliratot is lemásolt, a kézirata tele van különböző helyekről gyűjtött feliratokkal. Szintén az ő nevéhez köthető a tudományos régészeti feltárások megindítása is.

   Tudományos munkáit megnézheted és letöltheted a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban (itt). Egyébként ezt a remek gyűjteményt miért nem reklámozzák?

  Minden kéziratát a pesti egyetemre hagyta, ezek közül sok digitálisan is elérhető. Olyan, mint egy iskolás füzet, felcímkézve, gondosan bekötve.


részlet a kéziratból

...és a lusta virtuális asszisztensem
Valpovóban ma szobra áll (forrás: wikidata)

Megjegyzések