Amikor az ember az antik görög vázákat
csodálja, egyszerűen sírni szeretne a gyönyörűségtől. Persze, vannak
mulatságos, provokatív vagy igencsak elnagyolt darabok, de azért összességében
megegyezhetünk, hogy az antik görög vázaművészet igen pompás dolog. És amikor a
lelked tele van szépséggel, és az európai kultúra bölcsőjéhez, a filozófia
földjére, az istenek szülőföldjére lépsz, azt gondolod, hogy itt az antik világ
pazar vívmányai és a civilizáció önmaga úgy fog elsodorni, mint gumimatracot a
tengeri vihar. És miután telefaltad magad halvával és szőlőlevéllel (sosem
gondoltam volna, hogy ezt meg lehet enni), betérsz egy boltocskába, hogy egy
falat Görögországot hazavihess. És akkor ezzel találkozol:
Kérdem én, hogy a görögök, ez a dicső és
gazdag történelmű nemzet, a görögök, akik magát a szépséget, a szép szeretetét
adták Európának, a görögök, akikre még a nap is szebben süt, és ahol nem kék a
tenger, hanem borszínű, hogyan képesek erre a fajta rémtettre?!?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése