A latin nyelvtan bennem
szétesőben,
állott pedig
meg-nem-rendíthetően,
s nemcsak magamagát
tartotta bennem,
vigyázott rám is egy-egy
csúf időmben.
Fogódzhattam belé mindig
nyugodtan,
akárhány földrengéses
pillanatban,
ha tárgy-, részes- vagy
birtokos esetbe,
ha bármilyen másikba is
jutottam.
Latin idézet jött nemrég
a számra,
de közepét a feledés
kirágta,
s főnévvel a melléknevet
nehéz volt
egyeztetnem esetbe,
nembe, számba.
És megriadt bennem
valami akkor:
ilyen furcsán is támad
az öregkor,
hogy egy biztosnak-vélt
részünk leporlik,
mint orr, fül, kéz,
lábujj egy kőszoborról?
És kapkodás lett bennem és üresség,
fölbomlott egy öröknek-hitt szövetség.
Ó, latin nyelvtan, rend, erő, szilárdság,
ó, tisztességtelen, csaló öregség!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése