Sokat gondolkodtam rajta, hogy ki is lehet
ez a rejtélyes férfi. Valódi minta után készült, valakit így örökített meg a
kőfaragó? Vagy egy elképzelt, mitologikus lény? Sajnos az arcán kívül semmi más
testrészét nem láthatjuk, semmi további támpontunk nincs, hogy ki is ő
valójában. Egyszerűen csak egy érdekes, karakteres arcú férfi, akit a kőfaragó
nem tudott kitörölni az emlékezetéből, vagy egy 'híres' ember, akit a faragvány
nézői azonnal be tudtak azonosítani? Barbár, ellenséges, félelmetes hős,
tiszteletre méltó ellenfél, gyerekek riogatására alkalmas rómaiatlan vadember?
Nimfák és fürdőző lányok után leselkedő satyr, pán, erdei istenség, netán Silvanus,
Priapus? Elégedetten mosolyog. Talán épp rajtam, hogy miért vagyok ennyire
kíváncsi rá. Pedig a válasz egyszerű: ez az isteni mosoly, ez az időtlen
elégedettség és dús szakáll megfogott.
Igen, a szakálla. Amióta az eszemet tudom a
szakáll és bajusz és ezek mindennemű kombinációjának nagy rajongója vagyok. A
férfi dísze. A mezopotámiai uralkodó-ábrázolások fürtösre bodorított szakállai
lenyűgöznek. Meg az iráni göndörített szakállak kígyófürtjei, ahogyan a
semmihez sem fogható közel-keleti napfény megcsillan a márvány emlékműveken. Az
ilyen szakállak viselői oroszlánokkal harcolnak és tigrisekkel meg párducokkal
edzenek. És akkor jött ő. Néhány éve fürdő-kiállítás volt Aquincumban,
valamikor a covid előtt. És ott pillantottam meg. Hihetetlenül dús és tökéletes
szakálla van. Szépen gondozott, de sehol nincs a keleti pompához. Rendezett, de
mégsem uralkodói. Olyan vad, egy kicsit barbár. Vagy szilaj, mint egy erdei
istenség. De azért tekintélyt parancsoló. A bajusz pedig leér a szakállig,
össze is van vele fésülve. Ám az ajkai körül szét van fésülve, teljesen
kilátszik a szája. Nem fedi el a szinte észrevétlenül huncut mosolyra kanyarodó
száját. És az arca is ki van telve, vidáman gömbölyödik a bujkáló mosolytól.
A frizurája is ugyanilyen: egyszerre tűnik
rendezettnek és játékosan természetesnek. Szemből nézve egészen jólfésült:
gondos választék mentén kétoldalt laza hullámok indulnak. Aztán sajnos a
folytatásról lemaradunk, ugyanis oldalnézetből csak nagyon kevés látszik az
arcából. Mi több, füle sincs. A homlokán pedig van valami. A homlokon viselt
medálszerű ékszerek keleten inkább női kiegészítők. A régészek 'stilizált
koszorúként' azonosították, bár valami fejdísz is lehet. Mindenesetre van benne
egy lyuk, a szakálltenger mögött, az arc hátoldalán pedig egy mélyedés, szóval
minden bizonnyal valahova felakasztották/ felrögzítették a fejet. És a homloki
rész határozottan laposabb, mint a nyak felőli oldal, ezért ha felakasztják,
még huncutabbnak tűnik ez a sejtelmes mosoly az arcán, mintha sandán alulról
nézne felfelé. Régészek szerint talán egy kutat díszített, amit el is tudok
képzelni, ahogyan a csobogó víz mögül ki-kitünedezik ez az arc, és kedvtelve
mustrálja a fürdőző nimfákat.
Különös, hogy szinte semmit sem tudunk róla,
pedig 1964 óta szerepel a múzeum nyilvántartásában. Sajnos a lelőhelye
ismeretlen, ezért csak a találgatás marad, hogy ki is ő, hol is volt, mit
díszített, honnan leselkedett somolyogva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése