Titus Flavius Magnus rejtélyes sírtáblája

   Titus Flavius Magnus felirata egy nagyobb sírépítményről származó tábla, ezért ide mindenképp valami sokkal monumentálisabbat kell elképzelnünk, mint ez az amúgy nagyon ízléses tábla. Szintén egy régi lelete az Aquincumi Múzeumnak: 1898-ban került elő az akkori Eskü térről, a mai Március 15. térről, az Erzsébet híd építésekor. Innen származik az arany sisak (aranyozott) is, ezeknek a leleteknek már a megtalálásuk óta is saját, önálló életük van!

  A feliratos tábla sajnos nem maradt ránk hiánytalanul, a jobb oldala letört, a teljes szöveget így csak találgatások alapján ismerhetjük meg. Kuzsinszky Bálint és Szilágyi János is készített olvasatot a táblához. A megmaradt részek kettétörtek, de a lapidariumban (Aquincumi Múzeum) összeillesztve látjuk a darabokat. Méretei: 73 cm magas, 109 cm széles és 21 cm vastagságú. Anyaga mészkő.

   Lássuk magát a követ, mit fedezhetünk fel rajta! Az alsó részén széles párkányzat van, ezen „áll” a feliratmező és a képmező is. A bal oldalon a nudista kis figura egy Genius, akinek igen érdekes frizurája van: az egész haja fel van túrva a feje tetejére és összekötve egy csomóba. De nem ám a híres germános tekert-briós alakú frizura (lásd a brigetiói germán szobrokat – van egy csomó), hanem csak úgy, laza copfban. A Genius pedig mint egy megfáradt vándor, lazán nekidől, térdével támaszkodik egy amazon-pajzsnak, egy peltának. A pajzs fogóját fogja, a pajzs kerek hasa viszont már a feliratmezőnek támaszkodik. A pajzs sem ám akármilyen pajzs, hogy csak így lerendezzük egy fél mondattal, kérem a pajzs griff-fejekben végződik! Kuzsinszky még sas-fejnek nevezi, de lássuk be, igazi, hamisítatlan griffek kis hazánkban!!! Ez az állatias pajzs-ábrázolás a hellenisztikus művészet valódi gyöngyszeme.

   Ó, a griffeknek, mondhatnám a griffológia tudományának külön könyvtára van. Röviden csak annyit ezekről a nemes, mágikus lényekről, hogy mivel egy sas és egy oroszlán testéből született, két nemes, harcos, bátor uralkodó állat alkotja, fokozottan a hatalom és a fenségesség szimbóluma. Évezredek óta velünk élnek, számtalan helyen felbukkannak, de ne becsüljük le a fontosságukat, hiszen oly rég óta velünk vannak! Mégis, miért ennyire bizonyos, hogy griff? A kő, bár törött, mégis egész jó állapotban maradt meg, és mint kiderült, még a festés nyomai is láthatóak rajta. Maga a griff is fekete színnel volt körberajzolva, a szeme és csőre is feketével volt megrajzolva, mit több, a taraja részletesen ki is volt dolgozva. Szintén feketével emelték ki a szövegmező keretét is.

   Amit viszont a kihelyezés miatt nem láthatunk, hogy a keret fekete festékkel való kiemelése a kő oldallapján is folytatódik, és ide egy lefelé fordított kard, felül csonka markolattal és egy kis, kerek pajzs, belső lapjával felénk fordítva látható. Itt a háttér narancssárga színű, a kard vörösre volt festve, szélei fekete vonallal kontúrozva. Izgalmas, nem?

   Következzen a felirata Kuzsinszky szerint:

T(ITUS) FL(AVIUS) T(ITI FILIUS) QUIR(INA TRIBU) MAGNU[S --- (CENTURIO) LEG(IONIS) II AD(IUTRICIS)?] / (CENTURIO) LEG(IONIS) XII FULM(INATAE), (CENTURIO) LEG(IONIS) [---] / (CENTURIO) LEG(IONIS) III GALL(ICAE), CENTURIO LEG(IONIS) VII [CLAUD(IAE)? --- CURATOR] / P[O]NTIUM VIAE FULV[IAE --- FL(AVIUS)? --- ANTI?] / PATER ET FL(AVIUS) MODESTU[S ---] / HEREDES EX (SESTERTIIS) XV S(EMIS) (MILIBUS) F(ECERUNT DE SUO).

Titus Flavius Magnus, Titus fia, a Quirina választókerületből, … a legio II Adiutrix centuriója (?), a legio XII Fulminata centuriója (?), a legio ? ... centuriója, a legio III Gallica centuriója, a legio VII Claudia (vagy Gemina?) centuriója (?)... a via Fulvia hídjainak felügyelője. Örökösei, Flavius (?) … Antipater (?) és Flavius Modestus … készítették a síremléket saját költségükön, 15 ezer sestertiusból.

   Szilágyi János olvasata:

  Titus Flavius Magnus, Titus fia tehát biztosan centurio volt, vagyis egy legio gyalogos osztagának (centuria) a parancsnoka. Mint általában a centuriok, ő is több legioban szolgált, és noha épp ez a rész hiányos, azért annyit ki lehet következtetni, hogy tényleg sok helyen megfordult. Négy legiot nevez meg, kettőnek a nevében biztosak lehetünk: a XII Fulminata és a III Gallica. Mindkettő a 2. század közepén Syriában tartózkodott.

  Titus kiszolgálta az idejét, túlélt talán száz csatát, bejárta a fél világot, Syriát, Kappadociát, Moesiát bizonyosan a legiokkal, és itt, Aquincumban halt meg. Miután kiszolgált, centurioként, szintén fontos állást töltött be. Ő talán épp a hidak és utak gondozását, karbantartását és felügyeletét kapta meg nyugdíjas éveire feladatként. A Via Fulvia egy észak-itáliai út Detrona és Pollentia között. Felvetődik, hogy Titus itáliai származású volt-e, és talán pályája végén újra hazatérhetett. Kérdés, hogy innen, Pannoniából felügyelte-e az utat (szerintem nem valószínű), vagy akkor még nem élt itt. De ha később jött ide, erre a földre, akkor mikor? És miért? Ha itáliai volt, az örökösei miért itt, Aquincumban éltek? Vagy esetleg aquincumi származású volt? Talán épp a családja miatt került egyre közelebb (Syria – Viminacium – Pannonia)? Bárhogyan is, a felirat egy sor kérdést, rejtélyt hagyott maga után...

   Az utolsó sor, miszerint örökösei 15 ezer sestertiusból állították az emlékművet, minden kétséget eloszlat, hogy egy szimpla kis sírkővel van dolgunk. Ez hatalmas pénz! Az örökösök pedig nem sajnálták a pénzt. Felmerül, hogy Modestus talán libertus, azaz felszabadított rabszolga, vagyis nem vér szerinti örököse Titusnak.

   Arról, hogy miért itt halt meg, Szilágyi Jánosnak van egy elmélete. Szerinte az itteni II Adiutricis kötelékében fejezte be a pályafutását, és így olvassa a feliratot:

T(itus) Fl(avius) T(iti filius tribu) Quir(ina) Magnu[s (centurio) leg(ionis) II ad(iutricis)] (centurio) leg(ionis) XII. Fulm(inatae) (centurio) le[g(ionis) XV. Apoll(inaris)] (centurio) leg(ionis) III Gall(icae) (centurio) leg(ionis) VII[Cl(audiae) curator] p[o]ntium viae Fulv(iae)[T(itus) Fl(avius) . . . .] pater et Fl(avius) Modestu[s lib(ertus) eius] h[e]redes ex (sestertium) XV s(emis)(milibus) [fec(erunt) de suo]

   Ez sok mindent megmagyaráz. Viszont a sírkő datálása is ugyanilyen kérdéses. Valamikor az i. sz. 1. és 2. század közötti időre teszik, viszont Nagy Lajos a 2. század első felére datálja, mégpedig épp a kőfaragás alapján.

  Bármi is az igazság, Titus sírköve kiváló alkalom arra, hogy megálljunk és elgondolkodjunk a római életen, életvitelen és egy kicsit beszélgessünk a miértekről!

BIBLIOGRÁFIA:

- Budapest Régiségei 7. (1900.)

   Kuzsinszky Bálint: Újabb kőemlékek az Aquincumi Múzeumban

- Budapest Régiségei 39. (2005.)

   Szirmai Krisztina: A katonai felszerelés korai ábrázolásai Aquincumban

- Rakéta regényújság 1982. március 23.

- Németh Margit: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában

- Archaeologiai Értesítő 42. (1928.)

   Nagy Lajos Pelta díszítés a pannoniai kőemlékeken

- Archaeologiai Értesítő 94. (1967.)

  Szilágyi János: Kőfeliratok az Aquincumi Múzeum régi gyűjtéséből II.

- Budapest Régiségei 22. (1971.)

   Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban