Az Aquincumi Múzeum lapidariumának egy mutatós darabja a fogadalmi oltárkő, ami remek példája a jól olvasható vésett feliratoknak. 72 cm-es magasságával nem is olyan apró, mint a képen látszik. A legtetején mindjárt puffancsos kis párnák láthatóak, levéldísszel. Alatta pedig a dedikáció, a megszólított isten: a leghatalmasabb Jupiter. Ám ez esetben nem Jupitert egymagát, hanem más istenséget is megszólít a felirat: Liber Patert (L P betűk a feliratban). Felmerül a kérdés, hogy netán a Dionüszoszra hajazó mámor istent egymagában kívánta megszólítani a felirat, csak illedelmességből Jupitert, a legnagyobbat és a legfőbbet is megtisztelte az oltár állítója, vagy eredetileg is a két istent együtt akarta megszólítani. Akkor viszont miért pont őket kettejüket? Egy értelmezés szerint akár magát Jupitert is azonosíthatta az olárt állítólag Liber Paterrel, ezért nem szerepel az et kötőszócska a feliratban. A feliratok mindig nagyon izgalmasak, hiszen elmondanak valamit, de ezer másik kérdést hagynak maguk után. Ezt a követ a Duna medrének kotrásakor találták, 1911-ben. Hogy került oda, miért és miként, nem tudni.
Lássuk a feliratot!
I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Lib(ero) P(atri)./ Ael(ius) Annianus/ pro salute sua/ et vexillario(rum)/ coll(legii) cento(nariorum). Ulp(ius)/ Victorinus,/ Aur(elius) Antoninus,/ Dub. Florentinus,/ Veg. Septiminus,/ Vibul. Istat. Filum/us/ v(otum) s(olverunt) l(libentes) m(erito).
A legnagyobb, leghatalmasabb Iuppiternek, Liber atyának. Aelius Annianus saját jólétéért és a collegium centonariorum zászlóaljáért. Ulpius Victorinus, Aurelius Antoninus, Dub. Florentinus, Veg. Septiminus, Vibul. Istat., Filumus fogadalmukat szívesen és méltán teljesítették.
Az oltárt többen
állították, elsőként Aelius Annianus neve szerepel. Feltehetően ő a szellemi
atyja az oltárállításnak, a többiek a farvizén becsatlakoztak. Talán. Bár az
sem kizárt, hogy anyagias rómaiak lévén Aelius adta bele a legtöbb pénzt, a
többiek pedig anyagi hozzájárulásuk mértékében kerültek említésre. De ez csak
egy kóbor feltevés.
Annyit biztosan
tudunk, hogy tűzoltókról van szó (=collegium centonariorum), Aelius
pedig a tűzoltócsapat zászlóvivőire emeli oltárát (=vexillarii). A
tűzoltócsapat egészen katonás szervezet, zászlósokkal és katonai jellegű
alakulatokkal. Hiszen a tűzoltás sosem volt egy egyszerű dolog, ők azok, akik
oda mennek, ahonnan mindenki menekül. Tüzet oltani csak katonai
fegyelmezettséggel, jó eszközökkel és profi emberekkel lehet. Képzeljük el
mindezt az ókorban, amikor a házak – gyakran fából – egymás hegyén-hátán
épültek, a tűzvédelem és a fecskendő még kósza gondolat sem volt, a fél város
is egy szempillantás alatt leég (lásd Róma vitatható felperzselődésének okai):
nem egyszerű feladata tűzoltás. Így a tűzoltók collegiumokba (olyasmi, mint
később a középkorban a céhek) tömörültek, egy szakmai és érdekvédelmi
szervezetbe, vigyáztak egymásra, segítették egymást még a magánéletben is (más
feliratos is ismertek, ahol a tűzoltó collegiumok a temetési költségeket
fedezik). Együtt dolgoztak az ácsokkal, vagyis egy collegiumba tartoztak. Ez
talán első pillantásra furcsának tűnhet, ám teljesen érthető, ha belegondolunk,
hogy a tűz terjedésének megakadályozása az ácsoknak is feladata. Vagyis az
égéshez meg kell szüntetni az éghető anyagot: nem ritkán, hogy a tűz ne
terjedjen tovább, a szomszédos házakat bontották le pillanatok alatt.
A feliraton
szerepelnek még további nevek: Ulpius Victorinus, Aurelius Antonius, Dubius
Florentinus, Vegetius Septimius, Vibulius és Filumus. Filumus neve nem is fért
ki teljesen, az utolsó két betű, a VS már az oltárkő oldalára került. Azt, hogy
kik ők, nem tudjuk, és nem is derül ki a feliratból. Aelius Annianus közvetlen
kollégái, más tűzoltók, vagy esetleg ők azok a bizonyos zászlóvivők? Nem
tudjuk. Csak a nevük maradt ránk.
Legalul pedig a szokásos záróformula, a V S L M olvasható (a fogadalmukat szívesen teljesítették).
BIBLIOGRÁFIA:
- Budapest Régiségei 12. (1937.)
Kuzsinszky Bálint:
Az Aquincumi Múzeum kőemlékeinek ötödik sorozata
- Tűzoltó Múzeum Évkönyve 1. (1984.)
Szilágyi János:
Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban
- Németh Margit: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában
Megjegyzések
Megjegyzés küldése