Sextus Arrius Super elfeledett fogadalmi oltárköve

a fogadalmi oltárkő a Budapest Régiségei 1973-as számában

   A fogadalmi oltárkő leírásával először a Meggyfa utcai Hercules-villa 1967-es múzeumi vezetőjében találkoztam. Ezek a kis füzetkék nagyon praktikusak voltak: az ember akár magával is vihette a múzeumba, kiállításra, és rövidségük és tömörségük okán akár ott helyben is el lehetett olvasni őket. Persze így, hosszú idő távlatából már sokkal többet nyújtanak egy egyszerű kis múzeumi vezetőnél. Külön érdekesség, hogy az első ásatást Wellner István vezette, ő állította össze ezt a kis kalauzt, ami nem csupán a látnivalókat mutatja be, hanem egy kis történelmi körítést, korképet is ad, betekintést a feltárásba és jól használható térképeket is közöl, ami alapján nem csupán a kiállítás helyszínén lehet tájékozódni, hanem képet kapunk az eredeti kiállításról és annak elrendezéséről is. Ilyen adalék például az is, hogy a helyszínen talált falfestmény-töredékek is itt voltak kiállítva – ma már csak a csupasz falak maradtak a látogatónak.

   Wellner István mutatja be ezt a Juppiternek szentelt fogadalmi oltárkövet is, ami az új (modern) múzeumi őrbódé (ez a stüszi kis tégla kocka) mellett kapott helyet. Ma már persze ennek is hűlt helye. Talán az Aquincumi Múzeumba került be (valószínűleg), én a lapidariumban és a kőtárban nem láttam, de ez semmit sem jelent.

  A követ 1959-ben találták a Meggyfa utcánál egy lakóház küszöbköve alá beépítve, így ez a fogadalmi oltárkő mintegy pillérként tartotta az újabb épület küszöbét. Az anyaga homokkő, a gondosan faragott betűkön még látszik az eredeti piros festék nyoma. Az 59-es feltárás, átépítés előtt így festett a Meggyfa utca a Folyamőr utca felől nézve (a kép 1932-ben készült, lelőhelye a hungaricana.hu képtár):

  Magán a kövön a következő betűk szerepelnek:

I O M

S ARRIVS

SVPER VE

TRANUS

II P F

V S L L

  Az ötödik sor valóban nehezen olvasható, ennek ellenére az egész szövegnek többféle értelmezése is megtalálható a kő leírásaiban. Wellner István nem közöl latin olvasatot, csak az általa fordított magyar értelmezést, ami így hangzik:

A legjobb és leghatalmasabb Juppiternek (tudniillik állította) Sarrius Supervetranus, a II. segítő legio katonája, aki fogadalmát szívesen és az istenség érdeme szerint teljesítette.

Úgy tűnik, Wellner az egész feliratot 'kiolvasta', a rövidítések feloldása nélkül, így szerinte a követ Sarrius Supervetranus állította. A feliratot elemezte nem sokkal később Szilágyi János, 1973-ban. Ő erről hosszas értekezést ír, hogy mi lehet a helyes olvasat. Először is, a Szilágyi -féle latin olvasat:

I(OVI) O(PTIMO) M(AXIMO) | SARRIUS (?) vagy: S(EXTUS ?) ARRIUS (?) | SUPER VE | T(E)RANUS | [LEG(IONIS)] II [A(DIUTRICIS)] P(IAE) F(IDELIS) | V(OTUM) S(OLVIT) L(AETUS) L(IBENS)

   A Sarrius mint utónév elég valószínűtlennek tűnik, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetséges, mert a Sarro, Sarra utónevek származhatnak a galliai Sarrum, Sarra folyónevekből (és így az apai névhez jelzői végződést ragasztva a Sarrius név is értelmezhető). Ez egyébként gall és germán területekre jellemző, és ezt erősíti, hogy a Super utónév is a nyugati tartományokban ismert, így Sarrius Super akár származhat valamelyik nyugati területről.

  Ha az első betűt, az S-t külön vesszük és praenomenként tekintjük, akkor a név s. Arrius, ami már sokkal gyakoribb. Az S általában a Sextus rövidítése, így az oltár állítója Sextus Arrius Super, de az S betű rövidíthet más előneveket is, mint Spurius, Servius. Összességében: nem tudjuk biztosan, hogy mi volt a neve a Jupiternek fogadalmat tevő veteránnak.

  Az újabb olvasatok viszont a Sextus Arrius nevet fogadják el, így a latin olvasat a következő:

 I(OVI) O(PTIMO) M(AXIMO) | S(EXTUS) ARRIUS | SUPER VE | T(E)RANUS | [LEG(IONIS)] II AD(IUTICIS) P(IAE) F(IDELIS) | V(OTUM) S(OLVIT) L(IBENS) L(AETUS).

Az oltárkő kora: i. sz. 200 – 250.

leltári száma: 85.9.11.

BIBLIOGRÁFIA:

- Wellner Istán: A Meggyfa utcai Herkules-villa

- Budapest Régiségei 23. (1973.)

   Szilágyi János: Közöletlen kőfeliratok Aquincumból