Megújul az Aquincumi Múzeum!

   Egy ideje már látom a táblát és a kerítés-kordont, hogy újabb milliók, csilliók, támogatás érkezett a kulturális térbe, vagyis megújul az Aquincumi Múzeum! Első hallásra még örültem is neki, bár már jóval korábban bizarr terveket láttam a megújulással kapcsolatban, de ezeket csak amolyan lázálom-fantáziának tartottam. Szóval, az átalakulás már nem ígéret, hanem valóság!

  Első és legszembetűnőbb újítás a múzeum előtti járda, járófelület térkövezése. Eddig simán le volt betonozva, most térburkolatot kap, ahol a látványterveken a grafikus tervező elégedetten andalgó embereket jelenített meg. A debil és közveszélyes módon száguldó biciklistákat és rollerezőket természetesen nem álmodta oda, így amikor az új, még felbokrétázatlan térkövet taposom, igyekszem folyamatosan hátrafelé is figyelni. Az álnok eb-bombákról nem is beszélve, hiszen a város kutyábbik fele már bőven felavatta az új sétányt. Amúgy biztosan nagy szükség volt erre az új sétányra, hiszen a múzeumra ezáltal többen lesznek kíváncsiak. Mi több, külföldön is híre megy, hogy a budapesti múzeum micsoda sétányt kapott!

   Na jó, epéskedést félretéve, ez is a megújulás része. Mert mi is a megújulás fő része? Ki gondolná?!? Egy új bejárat! Az elmúlt tíz évben nagyjából ez a harmadik bejárat, amit a múzeum oldalába vágtak. Szerintem bejárat-fetisiszták. Kezdve a Záhony utcaival, ami évtizedeken át jó volt a cuki ki épületével. De rendben, nagyobb kell, egy kapu, amin keresztül betódulhat a tömeg. Lett a másik oldalon egy ilyesforma:

   Aztán az új. Elismerem, látványos. De tényleg kell ez, milliókért, miközben a romkert is...nos...elbírna némi felfrissülést. A múzeumkerten kívüli területekről nem is beszélve, mint Táborvárosi Múzeum, Meggyfa utca, Flórián tér. Bárhogyan is, az új bejárat lassan elkészül. Remélem legalább tíz évig megfelelő lesz, nem kell a múzeumkert negyedik oldalán is ki/bejáratot vágni...

   Ez az első ütem, és az átalakulás nem áll meg, dübörög tovább a kettes fázisba. Nem részleteznék minden kis mozzanatot, ami megfogott, mi több, megragadott és azóta szorongatja a torkomat, az ez a kép:

   A lapidarium. Amit ugyan nem rendezgetnek évente, nincsenek tematikus kő-kiállítások, meg csajos napozó szakasz például a kelta hölgyekből vagy pasis katonás napok, viszont egy fékezhetetlen agyvelejű megálmodta, hogy a lapidarium sokkal menőbb lesz, ha színes fényekben fürdik. Mondjuk rózsaszínben. Remélem azért a régi múzeumépület lehullott vakolatát is sikerül ennek az újításnak a keretein belül egy kicsit megjavítgatni, hogy a huncut színes fénysugarak nehogy hasra essenek a szakadt falon...

   Remélem idén még kedves aquincumi halottjaimat természetes fényben láthatom, aztán jöjjön, aminek jönnie kell!