Vannak szokásaim, rögeszméim, vagy nevezzük
őket bárminek. Például nyáron Homéroszt kell olvasnom, tavasszal, kora nyáron,
amikor a levegő illata bódítóan megtelik édes virágillattal, Aquincumba kell
mennem. Persze már rengeteget dühöngtem amiatt, hogy milyen elhanyagoltak a
budapesti, Aquincum környéki római romok, de ilyenkor, amikor a madarak
rákezdenek édes dallamaikra, minden sérelmemet félretéve romkörútra kell indulnom.
Aztán persze megállapítom, hogy minden még sokkal rosszabb állapotban van, mint
előző évben, de azért felkerekedem, fényképezőgéppel felszerelve nekivágok a
szokásos útvonalamnak.
Idén az Aquincumi Múzeumra nagyjából az
ötödik főbejáratot vágják, milliókat elnyelő beruházás keretében, miközben a
környéki római emlékek finoman szólva siralmas állapotban leledzenek.
Gondoljunk csak a táborvárosi múzeumra, az ízlésesen kialakított kis
múzeum-gyöngyszemre a panel aljában: leharcolt csövestanya, a kertben lévő
szarkofágok pedig már össze is vannak törve. Vagy a Meggyfa utcai
Herkules-villa, ami ritka kincs Pannoniában: a retro fém védőépületeivel
mégiscsak büszke emléke a római kori Budapestnek. Illetve lenne büszke emléke
egy dicső kornak és gazdagságnak, ha nem rohadna az is. Egy gondos kéz igazán
ide is juthatna, hogy ne csak térkövezett járda legyen az új fő-múzeumi bejárat
előtt... Arról nem is szólva, hogy a régi múzeumépület kőtárát egy látványterv
szerint színes fényekkel gondolták megvilágítani. Vagy fényfestés. Minek?!? Bár
ez már ízlés dolga, remélem nem kapkodják el, remélem a 2023-as
múzeumlátogatásomat még a természetes napfény megvilágításában tehetem. Nekem
bőven megfelel.
Itt a május, tehát nektek is szívből ajánlom
a budapesti sétákat a római emlékek mentén! Természetesen ezek a tavaszi-kora
nyári kirándulások ugyanolyan kellemesek Szombathelyen, Pécsen, Tácon is...
Ilyenkor lehet a legszebb képeket készíteni és feltöltődni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése