Brogimara, a kelta asszony

   A portréval, felirattal ellátott sírkő jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum római Lapidáriumában található, a római sírkövek közül a legrégebbiek közé tartozik. A kő 1847-ben került elő a Gellérthegy déli lejtőjéről, az akkori Brunner Antal szőlőskertjéből. Több kelta/eraviszkusz sírt is találtak itt, Brogimara sírköve is a hajdani, római hódítás előtti őslakosság emlékét őrző relikvia. A múzeumnak Tasner Antal ajándékozta, és igen, a sírkő gyakorlatilag azóta ott van. Az aquincumi múzeum lapidáriumát sem rendezték át túl sűrűn, gyakorlatilag csak azokat a köveket cserélték ki, amelyek a világháború(k) bombázásai során elpusztultak. Nos, a Nemzeti Múzeum kőtárát még ilyen inzultusok sem érték, vagyis amit oda egyszer betettek, az ott is marad. Még egy különlegessége a történetnek, hogy bár több mint 150 éve pihen kis hazánkban, a fővárosban ez a ritka becses sírkő, és szép hosszú publikációs listával rendelkezik, az ügy mégis csalóka, mert a publikációk nagy része az első közlés adatait, megállapításait citálják tovább. Azt gondolnád kedves olvasó, hogy ezt a követ már miden kutató megkutatta és megtette a maga megállapításait és észrevételeit. Hát nem.

   De lássuk magát a követ! A mészkőből faragott síremlék méretei a következőek: magasság - 232,5 cm; szélesség - 83 cm; vastagság - 16 cm. A Nemzeti Múzeumban a nyilvántartása a MNM 31.1847.1. számon történik, a Mommsen-féle nyilvátartásban CIL III.3594-es számon szerepel. A sírkő legteteje letört, de azért látszik, hogy valaha csúcsos lezárásban fejeződött be a történet. A körbekeretezett orommezőben egy erősen megkopott Medusza-fejet látunk (bajelhárító szimbólum, hiszen aki rémisztő, attól rettegnek a rémek is). Alatta a képmezőt két levélfejezetes oszlop 'tartja' (pilaszter). Az elhunytak portréját babérkoszorú keretezi, de szalag nélkül (gyakran látni olyan babérkoszorút, ami egy szalaggal 'meg van kötve', mint az igaziak, de ez önmagába fordul vissza). Egy idősebb nő és egy fiatalabb: anya és lánya. Mindkettejüket derékig láthatjuk. Az anya átöleli a lányát, illetve finoman a vállára teszi a kezét, jelezve a köztük lévő kapcsolatot. Az anya fejét kendő fedi, a lány (mint a férjezetlen lányok oly sokáig) fedetlen fővel néz szembe velünk. Az idősebb nő ékszereit nem lehet nem észrevenni, még az erősen megkopott kövön is jól láthatóak a szárnyas ruhakapcsoló tűk, a fibulák, és a csavart mintázatú, hamisítatlan kelta ékszer, a torques, és két karperec. A kislány is a fátyoltól/kendőtől eltekintve hasonlóan gazdagon felékszerezett: rajta is látható a kelta torques, karkötő és hatalmas ruhakapcsoló tű. Igaz csak a jobb vállán lévő fibulát látjuk, mert a bal vállán nyugszik az anyja keze, de a ruha redőzetéből és eséséből feltételezhető, hogy a bal vállán is hasonló kapocs tartja a ruhát. Mindkettejük ruhája gazdagon redőzött, a redők pedig művészien vannak elrendezve. Az anya ruháját vastag öv fogja át a derekánál. A lányon nincs öv, talán a karjai is fedetlenek. Az anya viszont még visel valamiféle karokat eltakaró felsőruházatot. A fátyol vagy kendő miatt az anya frizuráját nem látjuk, viszont a lány haja egyszerűen középen van elválasztva, tarkójánál pedig összefogva. Olyan igazi jókislányos copf, ami sosem megy ki a divatból. A kislány a kezében egy gránátalmát tart, ami bár a termékenység szimbóluma, szerintem sokkal inkább az alvilági Proserpina istennőnek szánt ajándék, hogy legyen hozzá kegyes az istennő, és mi, nézők is tisztában legyünk a helyzettel, hogy a leányzó bizony halott.

   A képmező alatt palmetta-motívumból kétfelé csavarodó indadísz tölti ki, amolyan horror vacui, ezek a növényi motívumok minden kis szegletbe beletekerednek. És végezetül következik a felirat, sima léckeretben. Amit már a viseletből is sejtettünk, hogy a két nő kelta származású, a felirattal megerősítést nyer. A lelőhely, a Gellérthegy is a kelta őslakosok, az eraviszkusz törzs 'fővárosa', fontos székhelye és központja még a római uralom alatt is, tehát minden jel arra mutat, hogy kelta/eraviszkusz őslakosokkal van dolgunk. De lássuk a feliratot!

BROGIMARA|

DALLONIS F(ILIA)|

ANN(ORUM) XXV ET IA|

NTUA FIL(IA) AN(NORUM) II|

H(IC) S(ITI) S(UNT) MAGIO CONIU|

GI ET FILIAE|

T(ITULUM) M(EMORIAE) P(OSUIT).

Vagyis:

Brogimara, Dallo lánya, aki 25 évet élt és lánya Iantuna, aki 2 évet élt, nyugszik itt. Magio felesége és lánya emlékének állíttatta a sírkövet.

  Egy kis kiegészítés: a latin felirat utolsó sorának 'M' betűjét van aki a memoriae helyett merenti-nek egészíti ki. Vagyis nem az emlékének állította a sírkövet, hanem méltán állíttatta a sírkövet. A halott tehát Brogimara, a fiatal anya, aki mindössze huszonöt éves volt, amikor meghalt. Vele együtt temették el a kislányát, Iantunát, aki pedig csak két évet élt. Brogimara férje és Iantuna apja, Magio temette el a szeretteit, ő állíttatta a sírkövet. A negyedik név, Dallo, Iantuna nagyapja. Dallo megnevezésével Brogimara származását igazolja a férj. A nevek alapján biztosak lehetünk benne, hogy eraviszkusz családdal van dolgunk!

   Kérdéses még, hogy a kép valóban Brogimarát és Iantunát ábrázolja-e, hiszen a képen látható kislány jóval idősebbnek tűnik, semmint egy kétéves. Az még rendben, hogy egy kétéves felöltöztetnek, mint egy mini-felnőttet, de a kislány vonásai is sokkal idősebb lányt mutatnak. Nem kizárt, hogy a portrék nem a valódi személyek után készültek, hanem amolyan 'általános' minták. A sírkövet az i.sz.2. Századból származónak datálják.

BIBLIOGRÁFIA:

- Archaeologiai értesítő 5. (1871.)

   Rómer Flóris: Desjardins Ernő tanár és a Nemzeti Múzeum kőemlékei

- Archaeologiai értesítő 14. (1880.)

   Pannoniai costumképek

- Archaeologiai értesítő 27. (1907.)

   Hampel József: A pannoniai síremlékek áttekintő osztályozása

- Archaeologiai értesítő 30. (1910.)

   Hampel József: Figurális domborművek pannoniai síremlékeken

- Archaeologiai értesítő 84. (1957.)

   Fitz Jenő: Az eraviszkusz női viselet

- Archaeologiai közlemények 2. (1861.)

   Érdy János: Kelenföldi pogánysírok

- Archaeologiai közlemények 13. (1879.)

   Pulszky Ferenc: A kelta uralom emlékei Magyarországon

- Antik Tanulmányok 4. ( 1957.)

   Kisebb közlemények 109.o.

- Budapest régiségei 1. (1889.)

   Gömöri Havas Sándor: Bevezetés: Ó-Buda=Aquincum: az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása

- Budapest régiségei 4. (1892.)

   Hampel József: Az eraviszkuszok emlékei

   Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai (2. közlemény)

- Budapest régiségei 22. (1971.)

   Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban

- Budapest régiségei 40. (2007.)

   Maráz Borbála: Budapest – Gellérthegy és környékének késő La Téne-kori településtörténete

- Budapest régiségei 41. (2007.)

   Facsády Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken

- Magyar Academiai értesítő 14. (1847.)

- Károly János: Fejér vármegye története I. (1896.)

   A megye földjének őstörténelme II. A celták

- Nagy Mihály: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője: Római Kőtár

- Alföldi András – Nagy Lajos – László Gyula: Budapest története 1. (1942.)

   Budapest az ókorban 2.

- Hampel József: A Nemzeti Múzeum legrégibb pannoniai sírtáblái (1905.)

- Budapest története I. (1975.)

   Nagy Tibor: Budapest története az őskortól a honfoglalásig