Nagy Sándor, az örökké fiatal világhódító hadvezér épp a perzsák elleni hadjáratára készülődött. A kor neves gondolkodói, filozófusai, államférfiai mind felkeresték, hogy sok sikert kívánjanak neki, és természetesen azért is, hogy a többiek ne feledkezzenek meg az ő fontosságukról sem. És különben is, az ember egy ilyen nagy horderejű történelmi eseményt egyszerűen nem hagyhat ki! Tehát mindenki ott pezsgett a fiatal hadvezér körül, aki méltán vált még életében legendává. Csak egy filozófus nem tette tiszteletét, Szinópéi Diogenész. Igen, aki a hordójában napozott. Ez a bizarr figura azonnal szemet szúrt Nagy Sándornak – mármint a hiánya, és kíváncsi lett, hogy a bölcs miért mulasztotta el az ő nagyfontosságának felkeresését. Plutarkhosz szerint Nagy Sándor felajánlotta a filosznak, hogy teljesíti egy kívánságát. A hordólakó bölcs pedig csak annyit kért kora leglesleghatalmasabb és ikonikus és felülmúlhatatlan vezérétől, hogy ne takarja el előle a napot.
Ezt az anekdotát természetesen minden kor újra és újra magyarázza, értelmezi. A találkozást örökíti meg a görögországi Korinthoszban található szobor is. A lényeg talán az apró örömök élvezete, vagy az, hogy az igazán fontos dolgok nem a hírnévhez kapcsolódnak, vagy a bölcs felismeri a valódi értéket... Szerinted?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése