Nemrég három új "ókoros" mesekönyvet találtam, természetesen azonnal felkeltette az érdeklődésem. Mitológiai mesekönyvek a legkisebbeknek, hiszen az ókor szeretetét nem lehet elég korán elkezdeni! Maximálisan egyetértek vele, hogy a mitológiai történetek alapos ismerete az ókori/latin műveltség alapja, és mi sem egyszerűbb, mint zsenge korban felszívni ezt a tudást.
Ráadásul nagyon cukik a borítók. Tényleg valami mitológiai témát vártam, főleg hogy az írónő több mitológiai ifjúsági könyvet is jegyez. Ez itt a mini Medusa. Aztán kinyitottam a könyvet... Na jó, a képek még mindig imádnivalóak. De a tartalom... Hát, minden, csak nem mitológia. Középkategóriás gyerekkönyv. Nem, unalmas gyerekkönyv. Medusa nem óhajt megfésülködni, hiába kéri apu. Bár szép aranyhaja van, fürtöske és halál cuki, szóval a tekergőző kígyókat ne is keresd. A konfiktus feloldását a fodrász jelenti, aki jólfésült nagymama-frizut vág a makrancos királylánynak. Hol marad a mitológia?!?
Midas király mint tiepgő mindent sárgára fest. Még a kedvenc plüssijét is. Aztán anyu kimossa a meggyalázott plüsst és helyreáll a világ békéje. WTF?!? Hol a mitológiai tanulság, a Sors, a Végzet súlya, hogy babám, ez bizony már nem lesz többé olyan, mint volt, együtt kell élned azzal, amire rendeltettél? Pontosan ez a bagatellizálás zülleszti az egész jó ötletet a banalitás szintjére. Egy mitológiai mesétől mást várok. Többbet. Sokkal többet. Katarzist.
Héraklész egész egyszerűen ez kezelhetetlen energiabomba, igazi hiperaktív gyerek. Aztán kiderül, hogy a kishúga még nála is nagyobb bestia. Hümm. Tényleg, becsületemre legyen mondva, én nagyon lelkes voltam, de mindhárom könyv csapnivalóan ostoba. Ha rangsorolni kellene, méh ez az utolsó a legkevésbé gáz. Remélem a magyar piacot elkerüli, amúgy is hemzsegnek már a gagyibbnál gagyibb gyerekkönyvek. 😲
Megjegyzések
Megjegyzés küldése