Kirké története újragondolva

   Ha azt hiszed, már mindent tudsz az Odüsszeia szereplőiről, akkor vegyük elő az örök témát: a nők az Odüsszeiában, vagyis senki sem az, aminek első ránézésre látszik. És igaz ez Kirkére is, a rossz hírű varázslónőre, akiről – főleg a férfi filológusok – inkább rosszat szoktak gondolni. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején!

   Diodórosz szerint Aiétész és Hekaté lánya, ami megmagyarázza a varázslásban való jártasságát, a mágikus képességeit. Bár Hekaté lányaként meglátni a napvilágot nem kifejezetten egyszerencsés kezdet, hiszen a leghatalmasabb varázslónő igazán a sötét varázslatokban van otthon, szóval nem egy amolyan „fehér boszi”, aki kecses kacsóival elsimítja a világ fájdalmait. Más elképzelés szerint az apja Héliosz, az anyja pedig Perszéisz Ókeanida. Mint napleány, szintén nem egy boldog és ragyogó történetet jelölt ki számára a sors. Megint más mitológia szerint Atlasz lánya, így Kalüpszó nővére és Héliosz papnője. Kerényi napleánynak nevezte, én őt követem.

Barker Wright-Kirké

   Bárhogyan is, a legenda szerint Kirké nem várt gyermek volt, nem igazán örült neki a mamája, bárki is volt az. Ráadásul a naplányok szépségesek, aranyszínűek és maguk is sugározzák a ragyogó napot, Kirké alacsony, sötét bőrű és hajú kislány volt, aki tényleg nem tűnt egy ragyogó nap-leszármazottnak. Mindennek tetejébe még a hangja sem volt selymes és elbűvölő, hiszen erre utal a görög neve is: Κιρκη, ami madarat jelent. Gyanítom ez nem egy énekesmadár lenyűgöző hangjára utal, sokkal inkább egy kétségbeesett kismadár csipogására. Tehát ne egy amolyan végzet-asszonya varázslónőt képzeljünk el, ahogyan gyakran a festészetben megjelenítik. Nem a fizikai szépségével nyűgözte le Odüsszeuszt, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Hanem valami mással.

   A mágiát és a varázslást lehet ugyan tanulni, de kell hozzá tehetség. Ahogyan a zenét is meg lehet tanulni, a legszorgalmasabb diákból sem válik Mozart csak a gyakorlás révén. Igaz ez a mágia világára is, és Kirkének bizony volt hozzá tehetsége. Felmerül a kérdés, hogy kitől tanulta a varázslás tudományát. Talán az anyjától, ha Hekaté lánya, de ha nem, akkor állítólag maga tanulta ki. Bármi is legyen az igazság, annyit biztosra vehetünk, hogy valóban tehetséges volt a mágiában. Első áldozata a saját halandó férje volt, a szarmaták királya. Az alattvalói viszont nagyon meggyűlölték, amiért eltette a királyt láb alól, ezért száműzetésbe kellett vonulnia. Így esett a választása Aiaié szigetére, ahol az Odüsszeiában is találjuk. Ez az ő szigete, az ő szabályai vannak érvényben, vagyis minden halandó férfit állattá változtatott. A szelídebbekből medve és farkas vált, a „kanosabbakból” disznót csinált. Állítólag maga is képes volt az alakváltoztatásra. Így élt békében a szigeten, sok-sok állattal körülvéve, idejét és figyelmét a mágiának szentelve. Egészen idilli kép lenne, ha nem tudnánk, hogy ezek a szelíd vadak valaha emberek voltak. Természetesen ez az átalakulás várt Odüsszeusz legénységére is, de a legravaszabb görög – egy kis isteni segítséggel – de el tudta kerülni a megalázó sorsot, hogy Kirké festői szigetén békésen röfögjön a legénységével. (Bár kíváncsi lennék, Odüsszeuszt milyen állattá változtatta volna!) És zárójelben jegyzem meg, hogy Eurülokhosznak minden isteni beavatkozás nélkül, vagyis magától volt annyi esze, hogy visszautasítsa Kirké nyájas invitálását, és egy képies hasonlattal élve, űzött nyúl módjára menekült a bizarr szituációból.

Mary Pohlmann-Kirké

   Kirké kapcsán a biztos is bizonytalan: tehát Aiaié szigetére nem biztos, hogy azért került, mert megölte a férjét. Egy másik mítoszváltozat szerint sosem ment férjhez, hanem lányságát a tanulással és a mágia elsajátításával töltötte, ám beleszeretett Glaukosz tengeristenbe. A Sors azoban Szküllát rendelte el Glaukosz számára, ami érthető módon nem tetszett a hatalmas varázslónőnek, ezért megmérgezte a vizet, amiben Szkülla fürdött. A többi pedig már történelem. Szkülla szörnyeteggé változott és a hajósokat riogatta.

   Aiaié szigete, eltekintve a vígan röfögő férfiaktól, egészen barátságos helynek tűnik, nem? Nem azt a benyomást teszi, mint egy elvarázsolt sziget, ahol sötét praktikák folynak. Homérosz kifejezetten kellemes helyként festi le. Ehhez képest szinte megdöbbentő a jelenet, amikor Odüsszeusz a riadt Eurülokhosz szavait meghallva feldühödik, nekivág, hogy majd ő jól kiszabadítja a többieket, és találkozik Hermésszel. Egy istennel, aki bizony semmi handabandát nem enged meg magának, semmi mellébeszélés és ködösítés, hanem egy az egyben kimondja, hogy itt bizony nagy baj van, Odüsszeusznak fel kell kötnie a gatyát. Az egyetlen, amit tehet: sárkány ellen sárkányfű, vagyis a méreg ellen egy másik mérget kell használnia. Ez az a bizonyos mágikus növény, a mólü, ami azt hiszem minden filológusnak piszkálja a fantáziáját. Egész könyvtárnyi irodalma van a mólünek, hogy mi is lehetett. Biztosan létezett egy ilyesmi növény, de az a tény, hogy Odüsszeusznak egy isten adja a kezébe, és kifejezetten felhívja a figyelmét a növény mágikus természetérre, szerintem sokkal inkább a varázsnövények birodalmába száműzi ezt a valamit. Az Odüsszeia-fordításokat olvasva én is mindig ezt a rész nézem meg először, hogy miként fordították le... sajnos sokszor mólü marad.

Gustave Adolphe-Kirké

   Odüsszeusz tehát beveti a varázsnövényt és semlegesíti Kirké bűbáját. És Kirké, ez az amúgy okos és tanult nő, a gyönyörtől ájultan Odüsszeusz karjaiba omlik, hogy milyen okos ez a férfi. Szerintem minimum gyanút kellett volna fognia, nem? Odüsszeusz ott is maradt a szigeten kerek egy esztendeig és nagy boldogságban és egyetértésben éltek. Oly nagy egyetértésben, hogy állítólag két gyermekük is született. Apollodórosz egy Téelgonosz nevű fiúról beszél, aki később az etruszk Tusculum város alapítója lesz, és apja a Latinus nevű királynak, akiről a latinok a nevüket kapták. Lükophrón pedig egy Kassziphoné nevű leánygyermeket említ, akiről nem tudunk többet.

   Odüsszeusznak persze esze ágában sem volt „hazatérni”, ő tökéletesen jól érezte magát Kirké szigetén. Végül a társai unszolására engedett és újra tervbe vette a „hazatérést”, ami végül is az egész Odüsszeia sztorija. Úgy is tekinthetünk a Kirké-történetre, mint egy szünetre az Odüsszeiában, amikor is hősünk nem azon fáradozik, hogy végre hazamehessen a bozótos kis szigetére, hanem csak úgy jól érezte magát a világban (mármint a Mediterráneumban, hiszen az jelenti a világot).

Logan Hicks-Kirké megmérgezi 
Szkülla vizét

   A hosszasan prolongált hazatéréshez azonban szükséges egy Alvilág-járás. Itt mutatkozik meg Kirké igazi arca, ugyanis hihetetlen profizmussal kalauzolja el Odüsszeuszt a halottidézés trükkjeiben, az Alvilág működésében és mindent tud arról, hogy mi is zajlik odalent. Vagyis tényleg nem ma kezdte a sötét praktikákat! A görögök még nem a mai értékrend szerint minősítették a mágikus cselekedeteket, mint mi, de a halottak megidézése, az Alvilágra szállás azért nekik is meredek volt, mindenképp a rázósabb témák közé tartozott. Kirké pedig az aggódó kedves nyájas, gondoskodó stílusában szépen elmeséli Odüsszeusznak a halandók legnagyobb titkát, az élet és a halál kérdését.

   És mi történt Kirkével? Odüsszeusz rájött, hogy ő valójában nagyon haza akar menni, és haza is ment szeretett és hűséges Pénelopéjéhez. Happy end? Korántsem. Kirké állítólag életre tudta kelteni a halottakat. Emiatt még az istenek is féltek tőle, hiszen az élet és a halál kiszabása kívül esik még a legnagyobb isten hatókörén is. Ezért Kirké sosem nyerte a halhatatlanságot, és a halála után sem ajándékozták meg az örök élettel. Azt hiszem az Olümposzon örültek neki, hogy egy ilyen hatalmas ellenféltől megszabadultak. Talán csak Medea volt hozzá fogható (mármint a varázstudományát tekintve). A mítosz egyik változata szerint Kirkével Télemakhosz, Odüsszeusz és Pénelopé fia végzett. Más változat szerint viszont amikor Télemakhosz megérkezett Aiaié szigetére, beleszeretett Kirkébe és feleségül vette. Hát nem ugyanezt tette Kleopátra is?!?