Homérosz keresése

   Érdekes adalék Homérosz magyarországi történetéhez, hogy az Iliász kontra Odüsszeia kérdésben általában az Iliász nyert, vagyis az idők során az Iliász nagyobb népszerűségnek örvendett. Ehhez képest az 1900-as évektől kezdve az Odüsszeia új lendületet kapott, és azóta messze az az olvasottabb és talán mondhatjuk népszerűbb eposz is. További érkekessége a Homérosz-témának, hogy bár bizonyítható nyoma van, hogy hivatkoztak rá és idézték is, fordítása csak viszonylag későn készült el – magyar nyelven. Az első teljes Iliász fordítást Vályi Nagy Ferenc jegyzi, 1821-es megjelenéssel. Jogos a kérdés, hogy 'és addig'? Ismerték a műveket, és kevesen görögül, többen latin fordításban olvasták. A latin szövegek annyira jól működtek az akkori világban (ami ma már nehezen elképzelhető), hogy a méltán népszerű Tacitust is csak 1940-ben fordították magyarra.

   És ott vannak a széphistóriák, amiket szeretnek gyakran a feledés homályába rejteni. Miért? Mert nem képviselnek irodalmi magaslatokat. Csupa lehúzó véleményt lehet olvasni róluk. A széphistóriák, vagyis az ókori művek egy-egy érdekes fejezetének, jelentének magyarítása. Fordításnak valóban nem lehet nevezni, hiszen ezek a széphistóriák gyakran igencsak eltérnek az eredeti szövegtől. De nem is ígérik az olvasónak, hogy azok lennének! Amolyan modern interpretációk. Fanfiction, ha úgy tetszik. A kor erkölcsi normáihoz igazított ókori történetek újramesélve. Mégis, mi a baj velük? Az irodalmárok szerint laposak, nem eredetiek, a verselésük nyögvenyelős. Lehet. Mi több, biztos, hogy nem önálló alkotások. De. Ahogyan a divat és a korszellem, az uralkodó normák mind a mai napig erősen meghatározzák a művészetet, a költészetet (már ami maradt belőle), miért várjuk el, hogy ez az erős hatás ne legyen tettenérhető XVI. századi műveken? Hiszen akkor a műveltséget a latin kultúra jelentette, a költészetet az ókori klasszikus görög és latin versmértékek és stílus. Ez az erős latinizálás érződik a széphistóriákon is: vagyis a magyar verset, a magyar költészetet a klasszikus költészet mintájára igyekszik a verselő alakítani. Olyan latinosra. Az volt a menő, na. Ezért ezt ma a legkevésbé sem hibának, ürességnek vagy laposságnak kell tulajdonítani, hanem korszellemnek. Én szeretem őket, izgalmasak, ahogyan például trójai Helené erkölcsös Ilonává válik. Sokat elárul arról a világról, amiben keletkezett a vers. Az akkor élő emberekről, a gondolkodásról, a normákról. Azt gondolom ezek a művek a maguk tökéletlenségében sokkal többet tárnak fel a múlt titkaiból, mint ha csak pusztán egy 'költeményként' tekintünk rájuk.

  A tavalyi évben a magyar nyelvű teljesOdüsszeia-fordításokat vettem számba, néhányról élménybeszámolót is készítettem. Idén lássuk az Iliász-fordításokat!

1.) Iliász. I – II. kötet, fordította: Vályi Nagy Ferenc, Sárospatak, 1821.

2.) Iliás. Fordította Szabó István, Pest, 1846.

3.) Homerus Iliasa prózában. Serdülők számára dolgozta Jancsó Lajos. Kolozsvár, 1856.

4.) Iliás prózában. Fordította Télfy Iván. Pest, 1858.

5.) Iliás prózában. Fordította Kempf József Budapest, 1902. (a teljes változat, előtte szemelvényesen jelent meg)

6.) Iliász. Fordította: Baksay Sándor Budapest, 1901.

7.) Iliász. Fordította: Vértesy Jenő Budapest, 1913.

8.) Homeros Csengeri János átültetésében I. kötet Odyssea, II. kötet Ilias. Budapest, 1937.

9.) Iliász. Fordította Devecseri Gábor, Budapest, 1952.