Hát ez az év is véget ért. Szerintem egész jó volt. Bár nyilván emiatt a kijelentés miatt sokan szeretnék átharapni a torkomat, de akkor is, nekem jó volt. Covid ide vagy oda, ez az egy életünk van, éljük is úgy, ne várjunk valami távoli ígéretre!
Szóval idén is tombolt a járvány, de komolyan, mit vártak, mitől fog lemúlni?!? A személyi higiéne és a távolságtartás egy alapvető dolog, ha járványról beszélünk, és mint tapasztaltam, ezeken az emberek nagy része bizony fennakadt. Távolságtartás alatt értem a boltokban egymás nyakában lihegő tömegeket. A BKV más, ott nem sok választásod van, de a boltokban és plázákban igen. Na és az utazás. Az "élmények". Oké, sokan képtelenek változtatni a sémákon, de akkor pontosan ott vagyunk, ahol vagyunk: a járvány kellős közepén. Én viszont amúgy sem utazgatok, nem szórakoztat a vásárlás, a plázában bolyongás és a kirakatnézegetés, szóval a magam részéről élek, mint hal a vízben! Mostanság bölcs és megfontolt magatartásnak tűnik, hogy ha tehetem, olvasok. Két éve ez még unalmas és otthonülő dolognak számított, de a járványhelyzetnek köszönhetően egy felelősségteljes magatartássá nőtte ki magát. Szóval éljenek az introvertáltak!
De hagyjuk a Covid témát, mindenhonnan ez ömlik az ember nyakába, nekem is elég volt belőle. Mi történt még ebben az évben? Részemről sok jó olvasás. Például az Odüsszeia-olvasások a különböző magyar fordításokban. Régi fordítások, veretesek, egy kicsit talán szokatlan a mai olvasónak, de hamar bele lehet jönni és hatalmas kaland volt! Idén az Iliász-fordításokat fogom olvasni. Ez már egy régi szokásom, hogy amint beköszönt a nyár, Homéroszt kell olvasnom. Nem tudom honnan ered ez a dolog, de amolyan hagyománnyá nőtte ki magát. Aztán a régi fordítások keresése közben felfedeztem a XVI. századi széphistóriák világát, vagyis az ókori történetek korai magyar interpretálásait. Ezek még nem a mai értelemben vett fordítások, amolyan átköltések, megmagyarítások, a kor szelleméhez szabták át az eredeti történeteket. Persze az irodalomtudomány jól lehúzza ezeket az alkotásokat, nekem valahogy mégis egy izgalmas, színes világot nyitott meg. Talán írok is róla, de még nem tudom hogyan.
Természetesen az idei évre is sok-sok Homérosszal készülök! A vasárnapi Seneca-idézetek még január végéig tartanak, aztán szakítva a több éves vasárnapi-bölcselet hagyománnyal, hétfő lesz a Homérosz idézetek napja. Vasárnapra pedig egy új bonbon: a trójai faló témája a legkülönfélébb megjelenítésekben. Természetesen Iliász-olvasások és még több homéroszi szereplő boncolgatása. Sajnos nem vagyok egy agy tervező és stratéga, listákat sem tudok készíteni meg menetrendeket, tehát egy év múlva újra visszaolvasom ezt a bejegyzést, hogy mit sikerült megvalósítani mindebből :-) Ami viszont elkészült, tehát megígérhetem: rövid latin nyelvű mini-színdarabok, kezdő nyelvtanulóknak. Könnyen előadhatóak, három-négy szereplős mini játék, csakis azért, mert a latint használni együtt még jobb! És mi lesz még? A képregényeket is úgy látszik, nagyon szerettétek, ezekkel is készülök 2022-re. A könyves témákat is szerettétek, ezzel is egy kicsit többet fogok foglalkozni. Például virtuális könyvtárlátogatások. A többi meg majd alakul!
Végezetül néhány gondolat a közösségi platformokról. 2021-ben év elején volt egy facebook-oldal (egész pontosan most is megvan, mert még mindig nem szüntettem meg), ahol néhány lájknál tovább nem terjedt a beszélgetés. Aztán elindítottam a twitter oldalt, ahol közel háromezer követővel néhány hónap alatt hatalmas élet alakult ki. Miért hagytam abba? Mert belefáradtam, hogy a politikai helyzetről és a covidról olvassak, és az országot gyalázó emberekre sem vagyok kíváncsi. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a közösséginek nevezett platformok sajnos semmi mást nem takarnak, mint frusztrált emberek anonimitásba burkolózó mérgező terepe, ahol szabadjára engedhetik a rosszabbik énjüket. Szerencsére megismertem sok értékes és izgalmas embert is, akikkel tudunk újat mutatni egymásnak és kölcsönösen szélesíthetjük a látókörünket. Összességében mégis azt tapasztaltam, hogy a rosszindulat nagyon erős, ezért a továbbiakban nem is folytatom a twitter-oldalt. Ennek ellenére most is azt mondom, hogy nyitott vagyok az izgalmas beszélgetésekre és az érdeklődő emberekre, hiszen egy olyan faj vagyunk, akik egymástól tanulnak. Azok az emberek, akik képesek egymást inspirálni és előre vinni a dolgok menetét mindig kedvesek számomra.
Szóval kíváncsian tekintek 2022 elé, meglátjuk, mit hoz az új év! Remélem Nektek is azt, amire a legjobban vágytok, nekem pedig sok latinozást és sok Homéroszozást!
+UPDATE: Január közepén újra elindítottam a twitter oldalt. Szóval ennyit az újévi tervekről és fogadalmakról. A listák sem voltak sosem a barátaim...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése