Trójai Helené, egy igazán zűrös nő

Christina Lank - Trójai Helené

  Úgy tartják, hogy trójai Helené volt a legszebb nő a világon. A legszebb, de egyben a legellentmondásosabb személyiség is. Nem egy üresfejű ragyogó asszony, aki istennői adottságaival kápráztatta el a férfiakat. Nem, Helenében volt valami plusz. Talán épp a titkai!

   Már mindaz, amit róla olvashatunk, igencsak ellentmondásos. Néhol mint szende kis bárány tűnik fel, a férfiak ragadozó világának kiszolgáltatott áldozata, a nő, aki egy akarat nélküli csecsebecse, akit mint egy zsákmányolt kincset adnak-vesznek. Néha pedig egy ravasz nő, aki a maga pecsenyéjét sütögeti: elhagyja a férjét egy igencsak vonzó fiatalabb ifjúért, aztán amikor rosszabbra fordulnak a dolgok, ártatlan, könnyben úszószemekkel kiengeszteli a férjét, és eléri, hogy az szemet hunyjon a hűtlensége felett. Néha ezek a történetek annyira ellentmondásosak, mintha nem is ugyanarról a nőről szólnának. Mintha eredetileg két különböző történet lett volna, ami csak az idők során mosódott egybe.

Guido Reni - Trójai Helené

   Odüsszeusz és Akhilleusz mellett nő létére a trójai események egyik oszlopos tagja, fontos szereplője, mozgatórugója, és bizony nem csak passzív résztvevőként! Vegyük csak azt az elemi tényt, hogy ugyebár Meneláosz azért indít hadat Trója ellen, mert a feleségét elrabolták. Vagyis nem „váltak el”, nem bontotta fel a házasságot, nem küldte vissza Helenét az apjához, hogy tegyen vele belátása szerint: vagyis Meneláosz teljes mértékben a feleségének tekinti Helenét, és erre a jogára igényt is tart. Ám Helené Trójában „újra férjhez ment” Páriszhoz, aki talán erőszakkal rabolta el, talán csak rábeszélte hogy menjen vele, de a lényeg a fontos, Helené Trójában Párisz feleségeként élte le azt a tíz évet. Mi történt? Itt kérem, a női bigámia lejegyzett irodalmi esetével van dolgunk! Helenének két férje volt! Egyszerre!

Gustave Moreau - Helené

  Sztészikhosz, a görög költő állítólag azért vakult meg a Dioszkuroszok közbeavatkozása miatt (Helené fivérei), mert a kardalköltő csúnyákat mondott Helenéről a Helené című kiseposzában. Egy mondaváltozat szerint Helené Akhilleusz szellemével élt sírontúli nászban a Duna-deltában fekvő Leuké szigetén. Sztészikhorosz írt róla egy palinódiát (ellen-dalt, visszavonó éneket) is, amivel „nyilvánosan bocsánatot kért Helené jó hírének megsértéséért”, és tette mindezt azért, hogy visszanyerje látását. Hogy lehet visszavonni egy rágalmat? Sztészikhorosz azt állította az ellen-dalában, hogy valójában Helené nem is volt hűtlen a férjéhez, hiszen ő maga nem ment el Trójába Párisszal, az csak egy szellemalak, egy fantomkép volt, amit Héra istennő hozott létre. Az igazi Helené mindeközben Egyiptomban várta – érintetlenül és hűségesen – hites urát, Meneláoszt. Ezt a fantasztikus ötletet (szó szerint értettem) Euripidész is átvette a Helené című tragédiája megírásakor. Természetesen ez az egész történet botrányosan hihetetlen, mind a mai napig kétkednek benne a kutatók. Ami viszont számunkra kiderül ebből az egészből: Helené nem volt egyszerű eset!

Dante Gabriel Rossetti - Helené

   Ennél is csavarosabban „mentette fel” Helenét leontinoi Gorgiasz szofista filozófus a Helené dicsérete című munkájában. Itt Helenét menti fel a vád alól, miszerint az asszony lenne az oka a trójai háború kitörésének. Gorgiasz ezt úgy magyarázza meg, hogy Helené nem önszántából ment Trójába Párisszal, hanem nálánál erősebb hatalomnak engedelmeskedett: vagy fizikai erőszaknak (Párisz elrabolta), vagy Erósz vagy a Végzet parancsának (isteni rendelés). Ennek az az oka, hogy Gorgiasz szerint a logosz, az értelem hatalmas erővel bír, vagyis az értelmes érvelés, a beszéd alkalmas eszköz arra, hogy valakinek megváltoztassa az elhatározását, eltérítse eredeti céljától. És szerinte pontosan ez történt Helenével is.

„Hiszen a szavak istenek adta varázsereje örömöt hoz, és elűzi a bánatot: mikor a ráolvasás ereje a gondolat segítségével a lelkünkhöz köti magát, elvarázsolja, meggyőzi és megbűvöli azt a varázsló mesterségével; a boszorkányságnak és a varázslásnak két fajtája van, mindkettő tévelygése a léleknek, és vaksága az elmének.”

(Gorgiász – Helené dicsérete II. töredék)

   Spártai Heléna vagy trójai Helené – bárhogyan is hívjuk, egy dologban biztosak lehetünk: az ellenkező nemre igencsak nagy hatást gyakorolt. Még az öregedő Priamoszt is az ujja köré csavarta:

„És mikor látták Helenét, hogy a bástya felé jön,

egyik a másikhoz susogó szárnyas szavakat szólt:

„Nem vétek, hogy a trószok s jólábvértes akhájok

oly sok időn át sok gyötrelmet tűrtek e nőért:

mert örök istennőkre hasonlít arca valóban.”

(Homérosz: Iliász III. 120-124 sorok, Devecseri Gábor fordítása)

Sandys - Trójai Helené

   Azt viszont nem tudjuk meg, hogy miben állt a szépsége, mert egyetlen árva sor sem írja le a külsejét. Annyit tudunk meg róla, hogy még a véneket is könnyen az ujja köré csavarta, szinte akaratlanul is magába bolondított bárkit. Persze a sor folytatását már nem írtam ide (hogy olvassátok el), miszerint az öregek bár elragadónak és gyönyörűnek találják Helenét – azért mégiscsak jobb lenne hazaküldeni, mert az ilyen csecsebecse csak bajt hoz az ember fejére. Egyes kutatók szerint Homérosz leírása (egészen pontosan le nem írása) Helenéről tudatos: Nem arról van szó, hogy nem merte leírni az isteni szépséget, vagy egyszerűen elfelejtette volna, hanem tudatosan nem írt róla egyetlen sort sem, hogy mindenki képzelje el maga, mit jelent számára az isteni szépség. És úgy vélem, igaza lett: minden kor olvasója látja maga előtt az eszményi szépséget, ami az örök változásában válik halhatatlanná. Vagy nézzük csak meg Helené alakját a különböző korokban készített filmekben! Minden kor a maga eszményi szépségét jelenítette meg, és lám, eltelt néhány év, évtized, és már ezek az eszmények inkább nevetségesek, semmint fenségesek!

   Miközben Helené bemutatja a görög hősöket Priamosznak, Priamosz rákérdez, hogy ki is volt az ő előző férje. Mivel mindkét férj életben van, és szemmel láthatóan egyik sem kíván lemondani Helenéről, Priamosz igen burkoltan, de azért elismeri a bigámia tényét, és azt, hogy minden problémájuk eredendő forrása ez a nő.

Steve Rude - Helené

   Helené Hektórt a sógorának tekinti, de Hektór erre a verbális gesztusra nem reagál. Úgy látszik, Hektór az egyetlen, aki képes ellenállni Helené vonzerejének. Hektór a maga jámborságával elfogadja, hogy Helené Párisz felesége, és ez az önzetlen jóság és nyíltszívűség készteti Helenét arra, hogy már-már ő szégyellje magát Hektór előtt, és úgy tűnik, Helené nem méltó rá, hogy egy ilyen tiszta ember a szívébe fogadja őt. Talán épp ezért, mert érzi a helyzet visszásságát, próbálja Hektórt távol tartani a csatamezőtől.

   Ebben a rövid jelenetben úgy tűnik, Helené tényleg megszerette a trójaiakat, valóban aggódik Hektórért. Vagy csak isteni eredetének köszönhetően megérezte a trójaiak legnagyobb hősének korai halálát?

   Viszont ha az Odüsszeiát olvassuk egy olyan Helenével találkozunk, aki egy mintafeleség, boldog büszkesége a férjének, és nem csupán mint szép nő, hanem mint társ, mint értékes ember. Mi több, Homérosz egyenesen Artemisz istennővel hasonlítja össze, tehát Heleént mint szűzies jellemet festi le.

„Még ezt hányta-vetette a lelkében s a szivében,

jött Helené magas, illatozó hálóterméből,

s mint az aranyrokkájú Artemisz, éppolyan volt.”

(Homérosz: Odüsszeia IV. 120-122 sorok, Devecseri Gábor fordítása)

   Ez vajon azt jelenti, hogy Helené valahogyan képes volt magáról lemosni a bigámia, a házasságtörés bűnét? Vagy egyszerűen a szőnyeg alá söpörték Meneláosszal a történteket? Mi történhetett, hogy a tíz éves trójai kaland után úgy tudtak viselkedni, mint ha mi sem történt volna? Amikor Télemakhosz Spártába érkezik, egy boldogságban élő, kiegyensúlyozott királyi párt talál, akik között teljes az összhang. Helené pedig, mint a női erény és szorgalom és szerénység megtestesítője, épp szövöget, amikor Télemakhosz betoppan. Az ókorban a nők legjellegzetesebb foglalatossága a szövés, a gyapjúkészítés volt, ez lett a nők és a női munkavégzés szimbóluma, ami még a római sírköveken is visszaköszön, sőt a római nő legfőbb erénye, ha maga szövi a család ruháit. Az Iliászban is látunk egy ilyen jelenetet amikor Helené épp szövöget. Lássuk!

„S szép adományt Helenének adott külön is felesége:

rokkát, színaranyat, kerekes kosarat meg ezüstből,

melynek ugyancsak arannyal volt csinosítva szegélye.

Phüló szolgáló ezt hozta be és odatette

drága fonállal megterhelten; rajta az orsó

állt magasan, violásszínű puha gyapjupehellyel.”

(Homérosz: Odüsszeia IV. ének 130-135 sorok Devecseri Gábor fordítása)

„Termében föllelte, amint épp nagy szövetet szőtt,

kétrétűt, bíborfényűt, s bele sok viadalt is,

melyet a lóbetörő trószok s ércinges akhájok

őérette viseltek el épp Árész tenyerétől.”

(Homérosz: Iliász III. ének 125-128 sorok Devecseri Gábor fordítása)

   A két jelenetben békésen szövögető Helenét össze sem lehet hasonlítani egymással. Az Odüsszeia Helenéje engedelmes feleség módjára szövögeti a halványlila gyapjút, ez már szinte egy idilli kép. Ellenben az Iliászban szereplő Helenének van egy mágikus arca, egy istennői aspektusa. Hiába látjuk külső szemlélőként ugyanazt a két jelenetet, hogy egy szép nő lelkesen gyapjút szövöget, a két jelenet tartalma és mondanivalója teljesen eltér egymástól. Az Iliász Helenéje egy boszorkány, mintha varázserejénél fogva ő maga szőné bele a sok tudatlan férfit a háború szőttesébe, akik még csak fel sem foghatják, hogy mi történik velük. Ez a Helené nem csupán boszorkányos, hanem gonosz is: élvezi, hogy a férfiak ki vannak neki szolgáltatva, hogy azt csinálhat velük, amit akar, és a legkisebb szánalmat vagy bánatot sem érzi egyikük iránt sem. Helené a férfifaló istennő.

Homérosz egy helyen Helenét argoszinak nevezi:

„Mert az akhájoknak honi földjük jutna eszükbe,

és diadaljelül itthagynók Priamosznak, a trósznak,

argoszi szép Helenét, s a te csontod a trójai földben

itt rothadna, s a dolgunk sem vittük vala véghez.”

(Homérosz: Iliász IV. ének 172-175 sorok Devecseri Gábor fordítása)

   Miért lett Helené argoszi? Talán utalás a valódi/első férjére, Meneláoszra, aki argoszi volt, hiszen Mükénéből származott, Helené és a házasság révén lett spártai király. Helené maga spártai születésű, lakedaimóniai, semmiképp sem argoszi. Talán ez az elejtett kiszólás is azt erősíti, hogy Helené helyzete Trójában mégsem volt annyira egyértelmű…

   És végül egy érdekesség: a magyar kultúrában a „trójai Helené” elnevezés honosodott meg, holott Spártában született és Meneláosszal együtt ott töltötte az élete nagy részét. Tehát ha az egész életútját tekintjük, a trójai szakasz volt a legrövidebb.

Trójai Helené a Marvel szerint

Helené az irodalomban:

- Ovidius: Ars Amatoria (A szerelem művészete)

- Ovidius: Heroides (Hősnők levelei)

- Iszokratész: Helené

- Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Thézeusz

- Krétai Diktüsz: Trójai napló

- Homérosz: Odüssziea

- Homérosz: Iliász

- Euripidész: Helené

- Euripidész: Trójai nők

- Euripidész: Élektra

- Szapphó 16. töredék

- Platón: Phaidrosz