Homeros Odysseiája – Bő szemelvényekben; fordította és jegyzetekkel kísérte dr. Gyomlay Gyula

    Az Odüsszeia-fordítások újabb állomása Gyomlay Gyula fordítása. Az első kiadás 1891-ben jelent meg. Nagyon népszerű lett az iskolai oktatásban, hiszen a kötelező görög tanulást felváltotta a „görög pótló” néven csúfolt tantárgy, amikor már nem magát a görög nyelvet tanították a diákoknak, hanem a görög kultúrát: vagyis magyar nyelvű fordításokat olvastak a klasszikus görög irodalomból. Ekkor készültek a Homérosz-fordítások is, nem a teljes művet, hanem csak a fontosnak tartott részeket olvasták és olvastatták az iskolákban. Viszont ezekhez a szemelvényekhez bőséges jegyzetanyag készült, ami szerintem igen nagy előnyük ezeknek a kiadásoknak a teljes fordítással szemben. A cél az oktatás, a kultúra megismertetése és átadása, tehát a diákot, az olvasót jótékonyan segítik ezek a jegyzetek, hiszen a görög nyelv oktatása híján tisztában voltak vele, hogy bizonyos mitológiai, kulturális adalékok kimaradnak, ismeretlenek a diákok számára. Sajnos a mai kiadások már nem a diák önálló olvasásra készültek. Sok Európa Diákkönyvtár kiadásban megjelent Odüsszeia- kötetet zsákmányoltam be az évek alatt, és azt tapasztalom, hogy először csak Devecseri Gábor szívmelengetően szép előszavát vágták ki a kiadásokból, majd az utószót, utána pedig évről évre egyre soványabb a jegyzetanyag. Ami azért nagyon sajnálatos, mert a görög nyelv oktatása mellett a klasszikus görög kultúra tanítása is igencsak megfogyatkozott, tehát a leglelkesebb diák is bizony segítség nélkül alaposan meg fog szenvedni az Odüsszeiával.

   A Gyomlay-féle fordításnak épp ezt tartom a legerősebb és legfontosabb oldalának: a jegyzeteit. Az én példányom 1912-es kiadás, vagyis a negyedik utánnyomás, és az új kiadások során a tanítási tapasztalatok alapján változtattak a jegyzetanyagon. Ez a szöveg nem a teljes Odüsszeia fordítás. Bő szemelvényeket ígér a cím is, és valóban, vannak kimaradt részek, egész énekek is. De erről majd később. Nem hexameteres fordítás, sőt, Mészöly Gedeon úttörő felező tizenketteseitől is tartózkodik, nem magyarít és nem görögösködik, hanem szép, becsületes, világos, jól érthető prózában készült a fordítás. Igen, a szárnyaló művészetnek bizony fityiszt mutat, de mint oktatási anyag, mint első találkozás Homérosz világával, mint első bálozás Odüsszeusszal - kiváló mű. Mert érthető, világos, tömör. Első olvasásnak szívesen adnám gyerekeknek. Aztán jöhet a hexameter lágy hullámzása és Devecseri Gábor lélekmelengető nyelvi szépsége.

   Gyomlay Gyula ma már méltatlanul elfeledett klasszika-filológus, bizantinológus, műfordító, nyelvész és egyetemi oktató. 1861-ben született Nagyváradon, Budapesten halt meg 1942-ben. Az évszámok és adatok között pedig lefordította és diákbaráttá tette az Odüsszeiát, és tette mindezt 30 (!) évesen. Jegyzetei és nyelvezete ma is friss, érthető és diákbarát, ha bárki megkérdezne, ezt javasolnám iskolai használatra. Szemben Szabó István fordításával, itt nincs szükség a régies szavakat kiszótárazni (lévén hogy nincsenek benne), olyan élénk a nyelvhasználata és olyan gyakorlatias, hogy nem érezni a több mint száz év távlatát.

   De most már lássuk magát a szöveget! Az első énekben máris egy hasznos jegyzetet találunk. A szöveg: „Mikor pedig már mindezt elvégezted és megtetted, akkor szívvel-lélekkel azon gondolkozzál, hogyan ölhetnéd meg a kérőket a házadban akár csellel, akár nyíltan.” Vagyis ha Odüsszeusz halott, akkor vagy Telemakhosznak, vagy Pénelopé apjának kell újra férjhez adnia a nőt, mintha hajadon lenne. A jegyzet: „Ez a hely valószínűleg romlott az eredeti szövegben, mert nem érthető mért maradnának a kérők még Penelope férjhezmenetele után is Telemachos házában.” Vagyis a hasznos információkon túl egy figyelmeztetést is kapunk, hogy ha valami nem világosan érthető, annak könnyen lehet az oka, hogy a szövegen bizony évszázadokon keresztül rengeteg ember dolgozott. (Bár azt gondolnánk, hogy ezek után a szöveg szinte észrevétlenül hibátlan lesz, de nem ez történt.)

   Azt is a jegyzetekből tudjuk meg, hogy Odüsszeusz apja 20 örök áráért vásárolta meg Eurükleiát, ami igen nagy, tekintve, hogy egy ügyes rabszolgalányt négy ökör értékűre becsültek. Azt viszont nem tudjuk meg, hogy miért kellett ennyi pénzt kiadni érte. Kétségtelenül jól bántak vele és végig hűséges maradt a családhoz. Plusz még egy érdekesség az első énekhez: a görögök a bort nem fahordókban tartották, hanem cserép- vagy agyagedényekben.

   Telemachos átkot mond a kérőkre, erre két sas jelenik meg az égen, megtépik egymást, majd továbbrepülnek. A madarakat természetesen Zeus küldte és a jelenés egy égi jel, üzenet. Itt is a jegyzetek segítenek a pontosabb értelmezésben: „jobbfelé elsuhantak az ithakaiak házai és városai felett”, azaz kelet felé, mert a görögök madárnézéskor észak felé fordultak. A jobbfelől mutatkozó tüneményeket szerencsésnek vették. Mint mi, magyarok is a jobb felől érkező dolgokat tartjuk szerencsésnek, addig a rómaiak véleménye szerint a bal oldal volt a szerencsés oldal.

  Telemachos a gyűlés után Athéné istennőhöz fohászkodik, ima előtt megmossa kezét „az ősz tengerben”. Vagyis az imádkozó csakis (rituálisan) tiszta kézzel könyöröghet az istenhez, a tengervíznek pedig különös erejű tisztító hatást tulajdonítottak. Sok vallásban mind a mai napig az ima előtti kézmosás szakrális cselekedet.

   Azt is ebből az énekből tudjuk meg, hogy Telemachos miért nem sürgeti, hogy Penelope végre férjhez menjen, holott a kérők hordáinak megszüntetése neki is érdeke lenne. Ha a ház uraként maga küldi vissza Penelopét az apjához (a saját nagyapjához), akkor Penelope egész hozományát vissza kellene fizetnie, ami pedig – mint kiderült – igen szép összeg.

  Telmachos elmegy Nesztórhoz Püloszba, hogy Odüsszeusz felől érdeklődjön. Amikor megérkezik, a pülosziak épp fekete bikát áldoznak Poszeidónnak. Ez viszont nem alvilági istentisztelet vagy fekete mágia, Poszeidón főistennek azért kell/lehet fekete állatot áldozni, mert az isten haja fekete, vagyis a tenger mélye sötét, allegorikusan így jelenik meg az isten az áldozatai képében. Az ének rövidebb, mint az eredeti, de szinte fel sem tűnik a hiány. Nesztór Spártába küldi Telemachost a saját fiával – ez hiányzik.

   Az ének nem teljes, hiszen a kérők Telemachos elveszejtését tervezik, ha a fiú visszatérne Ithakába. Ám néhány összefoglaló mondat kiegészíti a történetet, hogy ne maradjon semmi sem rejtve az olvasó elől!

  Telemachos megérkezik Spártába és beszél Meneláosszal. Izgalmas rész következik: mi az a növény, amit Helené ad inni a férfiaknak, hogy megnyugodjanak, és ne sírjanak? Sajnos nem derül ki, pontosan ez a rész maradt ki a szemelvényből. Meg az is, ahogyan Telemachos hosszasan ecseteli az otthoni helyzetet.

   Inó kikel a habokból és egy fátylad ad Odüsszeusznak, aki ennek segítségével menekül meg. Gyomlay itt felhívja a figyelmünket, hogy Inó esete az egyetlen apotheosis Homérosz világában.

   Az aigisz kecskeebőrt jelent. Zeusz aigisza Amaltheia kecskének a bőréből készült, amelynek a puszta látványa is elég, hogy a legnagyobb hős is megrettenjen. A pajzs leírását az Iliászban olvashatjuk (II.ének 448 és V. ének 738.), ám Homérosznál ez a kérdés nem egyértelmű, hogy ez a bizonyos aigisz vajon pajzs-e vagy páncél.

   Mit ad Kirké a betérő férfiaknak? Ez is egy izgalmas rész, mint az a pont, amikor Helené egy maga készítette főzettel nyugtatja meg a férfiakat. Kirké viszont varázslónő, tehát nem egyszerűen egy gyógynövényt várunk, hanem egy csipet ókori mágiát! Itt az italt 'kükeon'-nak nevezi, ami a későbbi időkben a görögök kedvelt itala volt. Pramnei borba túrót, lisztet és mézet kever. Ennek később is sok változatát fogyasztották – mágia nélkül. (Ma már egyfajta árpasörnek nevezik különböző adalékanyagokkal. A Démétér-himnuszban is találkozunk vele, ahol az adalékanyag a csobormenta.)

  És mi az a növény, amit Hermész ad Odüsszeusznak, mintegy ellenméregként Kirké főzete ellen? Mólü. Fekete a gyökre és fehér virága van. Bocsánat, nem lettem okosabb. Viszont kimaradt Elpénór részeg szundikálása és leesése a tetőről.

  Hiányzik a hetedik ének, Démodokhosz dala Árész és Aphrodité szerelmi kalandjáról. Talán nem tartotta illőnek az amúgy is élénk képzeletű fiatalság számára ezt a részt...