Könyves kérdések

   Könyvek, könyvesboltok kerülnek terítékre a mai napon. Gondolom sokan közületek, akik követik a Kacagó ténykedéseit, szeretitek a könyveket, mi több, talán a szórakozáson túl talán az életetek része is. Egy jó regény néha az ember ép eszét képes megmenteni, amikor összecsapnak a hullámok, és nincs más menekülés, csak a képzelet. Néha viszont amolyan 'munkaeszköz', hiszen ebből tanulunk, tudunk meg új és érdekes dolgokat, fontos információkat és adatokat kapunk. Ilyenek például a történelmi témájú könyvek, a klasszika-filológia, a filozófia és még számos más terület, ahol a könyvek igencsak fontosak. 

   És ilyenkor következik a mondat, ami régebben csak elszomorította a szívem, de ma már félelemmel tölt el: MINDENRE OTT AZ INTERNET. Az internet tényleg ott van, és a maga szerteágazóságával valóban új és váratlan impulzusokat, ötleteket és lehetőségeket kínál. Ott van minden, amit keresel? Biztos vagy benne? Ki töltötte fel? Honnan származik az információ? Ha többen is ugyanazt állítják, attól már egy állítás igaz lesz? Ez egy hatalmas kérdéskör, a hoaxoktól kezdve az álhírek témáján át a valódi információk kiszűréséig, de ebbe nem mennék most bele.

   Lássuk inkább a könyvek kérdését! Kellenek-e még ebben a modernizált világban fizikai könyvek? Hiszen minden ott van az interneten, digitalizálva. Persze. Kivéve ami nincs. És a klasszika-filológia témakörben bizony elég nagy hiányosságok vannak. Talán mert nincs rá akkora érdeklődés? De könyörgöm, ilyen foghíjas ismeretanyaggal nem is lesz valódi érdeklődés! Teljesen random, hogy mi elérhető és mi nem. Irodalom, kritika, elemzés:teljesen mindegy, totálisan vegyes a felhozatal, hogy mi van a neten és mi nincs. És ugyebár, ami nincs, azt a legnehezebb megtalálni, pláne, ha nem is tudod, hogy mit kell keresned. És itt van a fizikai könyvek egyik előnye. Amit abban találsz, azt valaki ellenőrizte, bibliográfiát készített, jegyzeteket készített, hogy a további tájékozódást segítse. És valahogy gyakran épp ezek a részek maradnak le a kalóz-digitalizálásokból (legyünk jóindulatúak: a gyors és gondatlan digitalizálásokból).

  Miért jó egy könyv? Azt aki megírta, végiggondolta, megszerkesztette, dolgozott rajta. Mi több, mire kiadásra került, egészen sokan dolgoztak rajta. Szemben a könnyen és gyorsan elérhető információkkal: ezt nem tudjuk. Oké, akkor digitalizált könyv vagy fizikai könyv? Azt gondolom ez lényegét tekintve nem fontos, a kérdés inkább a felhasználás módja. Nekem is van egy halom e-könyvem, használom is őket és szeretem is. Nincs semmi baj a 'testükkel' illetve azzal, hogy nincs testük. És van egy könyvtárnyi könyvem is, talán több is, mint virtuális. A különbség abban nyilvánul meg, hogyan használom. Amikor egy nagyobb témába ásom magam, az nyilván hetekig eltart. Ilyenkor tíz-tizenöt akár húsz könyv is bevetésen van, forgatom, használom, ellenőrzök, lapozom. Hevernek a szoba közepén, igen ha kell, hetekig, tele fecnikkel, jegyzetekkel, vonalzókkal, poháralátétekkel, tollakkal és csipeszekkel. A digitális barátaimmal ezt nem tudom elkövetni. Igaz, több könyvet is meg lehet egyszerre nyitni és bele is lehet jegyzetelni, de azért mégis más, mint amikor a kupac tetején egyensúlyozva szúrom ki a keresett részt egy halom alján. Előnyükre legyen mondva, hogy a digitális könyveket kedvemre telefirkálhatom, majd egy kattintás, és gaztetteimnek nyoma sem marad!

   Szóval jó dolog a könyv. Nyilván a hézagosan digitalizált klasszika-filolófia témakörben az ember szívesen (vagy kényszerből) vásárol meg könyveket a maguk fizikai valójában. A latin irodalom gyöngyszemei részesei az életemnek. A kopott gerincükkel, sárga lapjaikkal némelyik dohányszagú (nem tőlem), de bármikor levehetem, fellapozhatom, a használat miatt már ott nyílik ki, ahol épp szükségem van rá. És nincs elektronikus változata. Hihetetlen, de rengeteg ilyen van. Mit tesz az ember? Elmegy könyvtárba. Na ja, de azt egyszer csak vissza kell szolgáltatni, hogy más is élvezhesse. Akkor elmegy könyvesboltba. És megérkeztünk a témához, amiről szólni szeretnék! Kicsit hosszú volt a bevezető? Nézzétek el nekem, ez az egyik kedvenc témám...

  Szóval az ember bemegy a könyvesboltba. Lehetőleg jó nagyot választ, mert ott sok könyv van. Igen ám, de aki rendszeresen jár könyvesboltba (nézelődni, tájékozódni) az már szembesült azzal a BRUTÁLIS ténnyel, hogy bizonyos témák egyszerűen eltűntek a könyvesboltok polcairól. Hogy a latin irodalom gyöngyszemeit nem adják ki már időtlen idők óta, az egy dolog. De a klasszikus magyar irodalom, a MAGYAR IRODALOM, értitek, ami a kultúránk fundamentuma, az se nagyon van. Krúdy, Jókai, Mikszáth... ma már csak a diákok torkán leerőltetett 'diákkönyvtár' néhány rusnya kiadásában kapható, szigorúan csakis az iskolás kötelező címek. És a 17. századi humanisták? És a nyelvújítók? És a Nyugatosok árnyékában megbújó remekírók? Sehol!!! Van kortárs magyar irodalom, ami...hümm.... kevés kivételtől eltekintve nem a magyar kultúra szellemi fundamentumát erősíti. Aztán kész. Vannak strandkönyvek meg csirkekönyvek (chick-lit, ami címke már önmagában egy habzó szájú szüfrazsettért kiált) meg önsegítő könyvek, meg egy rakás minden, tényleg, folyik a könyv a polcokról, de ha megnézed, mi is folyik a polcokról... Nem, ezzel a legkevésbé sem akarom elítélni a kínálatot (ha mégis úgy tűnik, hogy ezt teszem, annak csakis személyes okai vannak, mert elítélem), de kérem, egy kis helyet, egy kis levegőt a másfajta könyveknek is! Ha már annyira elfogadóak lettünk, fogadjuk el azokat a könyveket is, amik nem a divattenger örökké változó hullámain lovagolnak, hanem bizony régi és megkövesedett dolgokkal foglalkoznak!

  Nincs igény az ilyesmire? Nyilván, ha egy darabot sem tudsz leemelni a polcról és megvásárolni, akkor tényleg azt mutatják a számok, hogy nincs igény. Az ilyesmit már csak speciális helyeken lehet beszerezni. Mintha egyfajta hóbort lenne, aminek kielégítéséhez vedd a fáradságot és kerekedj fel, és szállj alá feneketlen kútba, hogy megszerezd a perverzióid kielégítéséhez szükséges segédeszközöket. Mert ám azért vannak még titkos helyek. Szájról-szájra hagyományozódik, és mindig jóleső büszkeség tölt el, amikor valaki hozzám fordul egy ilyen irányú kérdéssel és tudok segíteni.  Lassan tényleg egy titkos, föld alatti társaság lesz belőlünk...