Amikor már nincs lejjebb...

    De, mindig van lejjebb. Amikor az ókori műveket megpróbálják "interpretálni", a fiatalabb generációk számára fogyaszthatóbbá, érdekesebbé, kívánatosabbá tenni - abból általában valami rossz sül ki. Tisztelet a kivételnek, de amikor egy régi dologra próbáljuk meg ráhúzni a mai világképünket és értékrendünket, az a legjobb esetben is legalább nevetséges lesz. Kezdve a nyomi filmes adaptációkkal, egészen a kiherélt, átköltött, lezsibbasztott irodalmi kivonatokig a mindenféle vackon át: rögös út vezet az antik kincsekhez. Általában a nekem nem tetsző dolgokat elengedem magam mellett, nem engedek nekik teret az életemben, de ezzel most kivétel teszek, hiszen valahol viccesek a mitológiai barbik, az amerikai ideológia találkozása a legendákkal és a mítoszokkal. Kislányok álmainak előálmodója, a nőiesség és a stílus letéteményese, a halhatatlan és el nem enyésző Barbie, generáció mintaképe az ókori mítoszok szereplőit eleveníti meg. Lássuk!

ez lenne a szépség istennője a Mattel szerint...

ezt gondolták Apollónak

Artemisz, karácsonyfa-girlandokkal díszítve

Athéné, a bölcs harcos-istennő barbiék megcsúfolásában

...ez a méla mosoly... szerintem gyerekeket lehet vele riogatni




Diana, a vadászat szűz istennője

no comment

Aphrodité...kicsit bamba, de azért szeretjük

Athéné

Graiák (persze a barbi-mosoly letörölhetetlen!)

Helené a dobozában

ez itt trójai szép Helénának hivatott lenni...

Héra, a legrondább istennő barbiék szerint

erről azt írták, hogy Kirké...biztosan így van.

Medúza-Barbie

Gorgó-Barbie

mínoszi barbi-lányok

Selené

Pán-barbi...vagy Ken-Pán?

Perszephoné

Poszeidón

ez a baba Zeusz szeretett volna lenni...

 

Megjegyzések