A nyár utolsó napjai kicsit nehézkesen telnek. Egész pontosan ilyenkor sokan úgy érzik magukat, mint egy ebihal: mindig csurom vizesen. Még jegyzeteket készíteni sem kellemes, mert hozzáragad a kezem a papírhoz. Igen, én ilyen maradi vagyok: papírra jegyzetelek és imádon a színes tollakat! Szóval a minden-nap-egy túlélés nyűglődést kis munkahelyi kollektívánk eleinte sakkmérkőzésekkel enyhítette, de július közepén már az sem volt kielégítő, inkább tovább fokozta az amúgy is túlfűtött hangulatot a szurkolás heve. Szerintem legalább ötven liter fagyit magunkba döntöttünk és már az összes ízűt teszteltük, amit csak kapni lehet. Eredmény: a rekkenő hőség nem tágított. Így augusztus végén feladtuk, és csak ülünk és próbálunk túlélni. Merthogy légkondi nélkül azért nem könnyű.
Ekkor jött a fantasztikus ötlet: képzeljük el, hogy elutazunk valahova! Na igen, a regényekbe beletébolyodott emberektől ne várj semmi konkrét úticélt és megvalósítható tervet! Azt vettük számba, hogy az irodalmi helyszínek közül hová utaznánk. Középfölde, Roxfort, Narnia - lényeg, hogy semmi létező helyszín ne szerepeljen! És természetesen mit csinálnál, ha oda utaznál, no meg számba vettük a lehetséges veszélyeket. Mint például ha déli országba utazol, nem ajánlatos csapvizet inni, és bizonyos helyekre oltás kell. Ugyanígy Mordor és a Holt Láp erősen kerülendő helyek, de a Három Seprűben azért meginnánk egy frissítőt. És akkor felmerült a kérdés, ami átírta a mindennapjainkat: de mit vinnél magaddal?
Kis kollektívánk minden tagja lelkesen előkapta a hátizsákját, hogy feltárjuk, ki mit hord magánál, vagyis ki áll készen a mesebeli utazásra. Azóta ez a kérdés kitölti a mindennapjainkat, csiszolgatjuk, finomítjuk a listát, hogy mi mindenre lenne szükségünk. És persze megfogalmazódott a kérdés is, hogy mi szükséges egy átlagos, városi nap túléléséhez. Vagyis: mutasd a táskád, megmondom ki vagy!
Kell még legyen a zsákban csoki. Persze a bátrabbak kekszekkel is próbálkoznak, de a hozzám hasonlók, akik bucira tömött zsákkal járnak, csakis a legkeményebb konzisztenciájú csokoládékban bíznak. A többiek mind elárulnak: megolvadnak, széttörnek, kis cafatjaikkal szennyezik a zsákot. De kell valami nasi. Bárhol, bármikor.
Ha elég előrelátó vagy, akkor nálad is van néhány teafilter. Forró vizet szerezni még mindig egyszerűbb, mint teát, szóval a teafiltert kell becsomagolni, a víz meg csak megoldódik... Régebben mentolos teát hordtam magamnál, és amíg le nem cseréltem a táskámat, mentolban úszott mindenem. Azóta áttértem a pirosgyümölcsös teákra, sokkal enyhébb illatúak. Mégis általában mindenki kiszagolja, hogy van nálam...
Valamiért szintén elengedhetetlen táskalakónak bizonyult a zsebkendő. Bármikor jöhetnek a könnyek, tüsszentés, vagy akármi. Zsepid legyen, az a lényeg. Akkor mehetsz bárhová. Egyéni kincseim a bicska, zseblámpa, gumiszalagok, csavarhúzó, fogkefe, varrókészlet, tartalék zokni, jegyzettömb és kis plüss (na jó, nélküle sehová). Nem, én nem egy túlélőtáborból szabadultam, de ezekre a holmikra szükségem van!
Továbbá dobogós szükségletünk a fésű és a tükör (nekem elég hosszú a hajam, nem kell fésű), az igazolványok és a papírok mellett. Persze van, aki az útlevelét is mindig magánál hordja...
Megállapítottuk, hogy bármi jöhet, kis kollektívánk felkészülten néz szembe a váratlannal - a város kellős közepén. Neked mi lapul a táskádban?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése