Küklópszok

 Az Odüsszeiában találkoztunk a legismertebb küklópsszal, Polüphémosszal. Az Odüsszeia kilencedik énekében olvassuk, hogy Odüsszeusz elmeséli a kalandjait a phaiák királynak, Antinoosznak, vagyis mindazt, ami addig történt vele, hogy kikötött volna a phaiákok szigetén. Ennek a történetnek egy fontos része a küklópeia, vagyis Odüsszeusz (és társai) kalandja Polüphémosszal.

A kikónok leigázása és kifosztása után – miután véget ért Trója tíz éves ostroma, és a túlélők hazaindultak – Odüsszeusz és lelkes kis csapata kikötnek egy bájos kis szigeten, ahol birkanyájak legelésznek, bárányfelhők bodorodnak, és úgy általában miden nagyon idilli. Csakhogy. Itt vannak a küklópszok. Ezek a hegynyi hatalmas hústornyok nem csupán félelmetesen erősek, de félelmetesek megjelenésükben is, hiszen egy hatalmas kerek szemük van, a homlokuk közepén. Állatokat tartanak és tejtermékeket állítanak elő a saját fogyasztásukra, szóval első pillantásra olyan barátságos nagy mamlaszoknak tűnnek. Nyilván nem azok. A leghíresebb küklópsz, Polüphémosz és Odüsszeusz csörtéjét egy másik bejegyzésben olvashatjátok.

Szóval a küklópszok. Mivel mindannyian a Szicília környéki pinduri szigeteket lakják, és jellegzetes egy szemüket a homlokuk közepén hordják, teljes joggal azt feltételezhetnénk, hogy ezek mind egy alomból származnak, testvérek, de legalábbis rokonok. Hát nem. Mert nagy a mitológiai bestiárium, szövevényes viszonyok kapcsolják egymáshoz a legkülönfélébb lényeket, tehát mint a görög mitológia megfáradt vándora, fáradtan sóhajtunk fel, hogy bizony a küklópszok bár rém hasonlítanak egymásra, mégsem egy tőről fakadnak! Lássuk ezt az izgalmas történetet!

Kezdjük mindjárt egy kis küklópsz-tudománnyal! Négy csoportjukat különböztetjük meg, noha – hangsúlyozom – mind ugyanúgy néz ki, és a művészek sem különböztetik meg őket, noha igen kedvelt témái a mitológiai témájú ábrázolásoknak.

1.) Az Uranosztól született küklópszok, vagyis a kovács küklópszok. Ezek a szép szál gyermekek már születésükkor félelmet keltettek apjukban, Uranoszban. Gaia és Uranosz boldogtalan gyermekei, és az apjuk azonnal a születésük után a föld mélyébe, vagyis a Tartaroszba vetette őket. Gaia mama feltüzelte az ősistennél is erősebb gyermekeit, hogy ne hagyják ennyiben a dolgot, lázadjanak fel apjuk ellen. A Kronosz vezette akció sikeresen zárult: apjuk férfiasságát lemetszve ledöntötték a vén zsarnokot a hatalom trónusáról. Ám az árulással szerzett hatalom nem bizonyult édesnek, ugyanis Kronosz pontosan tudta, hogy mitől kell félnie: a nála erősebb testvéreitől. Így hát röviddel a diadal után a küklópszok mehettek is vissza a föld mélyébe, a Tartaroszba. Természetesen Kronosz hatalma sem tartott sokáig. Zeusz döntötte meg, szintén a küklópszok segítségével, akiket a csata erejéig kiszabadított átkos börtönükből. Szabadságukért cserébe elkészítették az új/leendő főistennek a legerősebb fegyvert, a villámot. Hádész tőlük kapta a láthatatlanná tevő sisakját, Poszeidónnak pedig a háromágú szigonyt ajándékozták. És bekövetkezett az istenek aranykora, amikor többé-kevésbé békében éltek és uralták a földet.

Ezek a küklópszok név szerint: Argész, Szteropész és Brontész. (Hérodotosz Theogoniájában – Istenek születése – bővebben olvashatsz róluk!) A hagyomány szerint ezek a küklópszok Aiolosz szigetén, az Etna lábánál éltek és ők voltak Szicília első lakói. Aztán Apollón kivégezte őket, mert!! Figyelem, egy közvetett büntetés következik!! Mert Zeusz megölte Apollón szeretett fiát, Aszklépioszt. Persze Zeuszt nem büntethette meg ezért, ezért némi nyakatekert logika mentén végzett a küklópszokkal, mert ők készítették el a villámot a főisten számára, ami végül is Aszklépiosz halálát okozta.

Életük végéig Héphaisztosznak dolgoztak, a kovácsok legjobbjai, hiszen ők készítették a hősök legendás fegyvereit a vulkánok mélyén lakozó műhelyeikben.

2.) A homéroszi küklópszok. Itt is találkozunk a küklópszokkal, akik Poszeidón leszármazottaiként szerepelnek. Persze a tengeristen különösen kedves kiscsemetéje Polüphémosz, aki épp Odüsszeusszal akaszt tengelyt. Ezek a küklópszok amúgy teljesen békések, legeltetik a nyájaikat, sajtot készítenek meg tejet, de amikor egy ember a szigetükre téved, azt bizony felfalják. Nem is sütik meg, Homérosz felháborodva meséli el, hogy mint a ragadozó állatok, szőröstül-bőröstül felfalják az embereket és csak a zsigereiket hagyják meg. Szóval teljesen civilizálatlanok, az állattartás és a gazdálkodás csak egy vékony civilizációs máz rajuk, ami az ínyenc falatok megérkezésekor le is hullik róluk.

Polüphémosz nem osztozik a zsákmányán a többi küklópsszal, mindet magának akarja. Pedig elég sok uzsonna-falat érkezik Odüsszeusz görbe hajóján a szigetre, mégis, a kis mohó, mindegyiküket elrekeszti a barlangjába, és mint egy adventi nyitogatós kalendáriumot, szépen kiporciózva fogyasztja el őket. Mármint addig a pontig, amikor is a fékezhetetlen agyvelejű Odüsszeusz ki nem találja, hogyan is lehet véget vetni ennek a habzsolásnak. Polüphémoszt megmaradt kis csapata közreműködésével megvakítják, és a gyapjas kosok hasába csimpaszkodva kimenekülnek a bezárt barlangból. Ebben a történetben, amit Odüsszeusz maga mesél el a phaiák királynak, természetesen ő a hős, ő a jó fiú. Az már csak zárójeles megjegyzés, hogy ugyan minek ment oda és miért provokálta a küklópszot, de erről bővebben a Polüphémoszról szóló történetben.

Ugyanezzel a küklópsz-csapattal találkozunk Vergilius Aeneisében is. Vergilius szerint Odüsszeusz Szicília szigetén felejtette az egyik emberét, Achaimenidést. Ő meséli el Aeneasnak, hogy Polüphémosz (latinosan Polyphemos) egy vérengző szörnyeteg, akivel egyetlen halandósem merészelhet szembenézni.

3.) Építő küklópszok. Egyes szerzők a küklópszokat a pelaszgokkal azonosítják. Az argoszi Proitosz királyfi arra kérte őket, hogy irdatlan nagy kőtömbökből emeljenek hatalmas épületet, amely egybe lesz palota és sírhely, és mint fal ez lesz a lerombolhatatlan küklópszfal. Ilyen érthetetlenül hatalmas kövekből készült épületek nyomai és maradványai mind a mai napig láthatók Mükénében és Tirünszben. Szóval ezekről a küklópszokról nem tudjuk, hogy kondíciójukat emberhús fogyasztásával őrizték-e meg, vagy csak simán istenek feletti erővel rendelkeztek, mindenesetre egészen békés népségnek tűnnek...

4.) Az egyéb kategória, a mítoszokban szórványosan előforduló küklópsz-cafatok vegyes kategóriája. Például amikor Dionüszosz az indiai király, Dériadész ellen harcolt, seregébe siekrült hét küklópszot is besoroznia: Argész, Szteropész, Brontész, Élatreusz, Eurüalosz, Trakhiosz és Halimédész. Harci kiáltásuk egészen az Olümposzig felhallatszott.