Nemesi Primus v(otum) [s(olvit) l(ibens) m(erito)].
Nemesisnek tett fogadalmát Primus szívesen és méltán teljesítette.
Az oszlopkő a Gellérthegyen a víztározó
alóli területről került elő 1904-ben, ami eraviscus kultuszközpont volt. Az
oszlop magassága 72 cm, szélessége derékban 29 cm, vastagsága 21 cm. A közelből
még más istenek tiszteletére állított oltárkő is ismeretes.
Az oltárkő tagozott lábazattal és párkánnyal
van ellátva, az utóbbinak tetején két párna közé foglalva, melyeknek kerek
végeit stilizált levelű rózsák díszítik, köralakú bemélyedés. A törzs jobb
oldallapját egy nyeles csésze (patera), a balt egy füles korsó díszíti,
mint az áldozás nélkülözhetetlen kellékei. A felirat két első sora be van vésve
s a betűk vörösre festve, a harmadik sorban látható V betűt s a többieket már
csak egyszerűen ráfestették.
Az oltárkő nem nevezhető szószátyárnak,
egyike a legrövidebb feliratoknak (mármint az olyan feliratok közül, amik
teljes egészében megmaradtak, a töredékes darabok nem versenyeznek!). Egyetlen
nevet tartalmaz: Primus. A név rövidsége és alakja kizárja, hogy római
polgárral van dolgunk, a Primus név rabszolgára enged következtetni. A római
polgároknak három neve volt.
Nemesis kultusza Aquincumban a kutatás szerint
az amfiteátrumokhoz kapcsolható. A végzet istennőjének szentélye az aquincumi
amfiteátrum ásatásakor került elő, a külső oldalhoz építve, majd nem sokkal
később Carnuntumból is hasonló amfiteátrum mellé épített Nemesis-szentély
került elő. De hogy pontosan ki is ez a Primus, és miért állította az
oltárkövet, azt már nem tudjuk meg. Az Aquincumi Múzeum lapidáriumában mind a
mai napig megtekinthető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése