Aurelius Bitus és kisfia sírköve

Aurelius Bitus sírköve az egyik legjellegzetesebb aquincumi sírkő, talán a múzeum lapidáriumának egyik legszebb darabja. Apa és fia látható a kövön, a gyerek egy kicsi emelvényen, aki a felirat tanúsága szerint is mindössze négy évet élt. Aurelius katonai ruhában, kürttel a kezében van ábrázolva, és a kisfia mini-katonaként áll az apja mellett. Az apa eltűnt a háborúban, ami talán a legrosszabb dolog, ha a család semmit sem tud róla, évekig élnek bizonytalanságban. Aurelius mindössze harmincnyolc éves volt, amikor eltűnt. Hátrahagyott egy megtört szívű feleséget, Aurelia Quintililiát (vagy Quintiliát). Szívhez szóló üzenet a kései utókornak. Szomorú gondolatok helyett inkább vegyük alaposan szemügyre a sírkövet!

Alul, a sírkő földbe állított része letört, de szerencsénkre ez a feliratot nem érinti. Az emlékmű méretei: Magassága 250 cm, szélessége 97 cm, a vastagsága pedig 10 cm. A sírkő véletlenül került elő, vagyis nem egy tervezett régészeti feltárás eredményeként, hanem Back Károly az óbudai Bécsi út 102. alatt található telkén a hegyoldalt megásta, és Aurelius Bitus sírkövére bukkant. 1899-ben ezt a dinamikusan fejlődő aquincumi régészeti egyesületnek ajándékozta.

A sírkő legtetején az oromzat gazdagon van díszítve növényekkel. Ezek főként rozetták (rózsák) és akantuszlevelek (amelyek a faragott kőoszlopoknak is kedvelt díszítőmotívumai). Bal és jobb szélen egy-egy szőlőlevél kunkorodik felfele. A szőlőlevelek felett egy-egy palmettadíszes akroteriont látunk, középen is lennie kellett egy acroterionnak, de az már sajnos nincsen meg, letörött. A sűrű növényzetből egy-egy faragott félkörív választja le a domborművet. Eredetileg világoskék színű volt az alap, ebből a háttérből emelkednek ki az alakok. A nagyobb férfi, az apa, Aurelius Bitus, a legio kürtöse (cornicen). A kürtje a bal vállára van akasztva, a válla felett látjuk a kürt jellegzetes keres 'száját', Aurelius egész bal karján pedig a kürt két gombbal díszített csöve látható. Jobb kezében irattekercset tart, de ott van a keze ügyébe na kürt fúvókája is., mintha bármikor megfújhatná azt.

Jellegzetes római tunicája térdig ér, az ujjai hosszúak. A tunicát a jobb vállán összekapcsolt sagum fedi (katonai köpeny). Övét (cingulum) elöl gyűrű fogja össze, jobb oldalán egy nehezen kivehető kard látható, míg a bal oldalán, a kürt csövei között egy tőr bújik meg, ami a hevederhez (balteus) van erősítve. A kar külső részén, a kürt mellett egy kisebb, ovális alakú pajzsot (parma) látunk. Lába, lábszára meztelen. Haja rövid és teljesen előre van fésülve a homlokába.

A kisfiú, Vitalis, egy oltárszerű talapzaton áll. Bal kezében egy irattekercset tart, jobb kezének ujjai hegyével finoman megérinti azt. Apjához hasonlóan térdig érő tunicát visel, és az övét neki is egy gyűrű fogja össze. Rajta is látjuk a sagumot, vagyis a köpenyt, ami a bal vállat és a bal kart takarja, hátul pedig a térden alul ér. Rajta sincsen sisak, semmilyen fejfedő, és a vaskos kis lábai neki is meztelenek.

Apa és fia ábrázolása alatt egy áldozati jelenetet látunk, szögletes, keretelt mezőben. A keret két oldalát szimmetrikusan szalagfonatok díszítik. A szalagok önmagukba térnek vissza, az örökkévalóság szimbólumai. Az áldozati jelenet háttere eredetileg vörös színű volt, még találtak rajta festéknyomokat. A jelentet középpontjában a háromlábú asztalka áll, ami jóval nagyobb, mint az azt körülvevő figurák. Az asztal gazdagon meg van rakva, talán élelmiszerekkel. Balról egy nőalak, jobbról egy férfi megy az asztal felé, és mindketten visznek valamit. Nem nehézkesen cipelnek, hanem nemes tartással emelik fel a tálat egészen a fejük magasságáig. Ha áldoznak, minden bizonnyal ételáldozatot mutatnak be a halottak szellemének. A férfialak övvel felkötött tunicát visel, a nő ruhája pedig leér egészen a bokájáig, derekánál övvel van megkötve.

Az áldozati jelenet alatt következik a feliratos mező. Ezt két lapos oszlop fogja közre, az oszlopok fejét pedig két sor levél alkotja. A bal oldali oszlopon egy D betű, a jobb oldalin pedig egy M betű olvasható: ez a sírfeliratok gyakori DIS MANIBUS – a halotti isteneknek szóló címzése, vagyis az oszlopon lévő betűk már szerves részét képezik a feliratnak. A feliratos mezőben zöld, kék és vörös festék nyomait találták. A szöveg valószínűleg vörös betűkkel volt kiemelve. A rómaiak szinte minden követ festettek, így a sírköveket sem a ma látható kő-színükkel kell elképzelnünk, hanem egy színpompás alkotásként.

D(IS) M(ANIBUS)./AUR(ELIO) BITO CORN(ICINI) LEG(IONIS) II AD(IUTRICIS)/ STPI(ENDIORUM) XVLLL BELLO DESI(DERATO) VIXSIT (!)/ ANN(IS) XXXVIII M(ENSIBUS) III ET VITAL(I) FILIO/ VIX(IT) ANN(IS) IIII M(ENSIBUS) XI D(IEBUS) XVIII ET BITILL(A)E/ FILI(AE) ET DALMATIO FILIO ET QUINTILI/LIANO PILIO (!) POSU(IT) AURELIA QU(I)N/TILIA CONIU(GI) ET FILIBUS SUIS ME/MORIAM.

A halotti isteneknek. Aurelius Bitusnak, a legio II Adiutrix kürtösének, aki 18. szolgálati évében eltűnt a háborúban; 38 évet és 3 hónapot élt; és fiának, Vitalisnak, aki 4 évet, 11 hónapot és 18 napot élt és leányának, Bitillának és Dalmatius fiának és Quintililianus fiának. Aurelia Quintilila állította a sírkövet férje és gyermekei emlékezetére.