Háború dúl Trója körül

 Mégis valódi történet lehetett a trójai háború

    A Théba alól előkerült, lineáris B írással telerótt agyagtáblákon feltűnően gyakran fordulnak elő az Iliászban szereplő városok és személyek. Egy angol történész szerint Szép Heléna elrablásának és a trójai háborúnak a története nem Homérosz képzeletének szüleménye, hanem valós történeti esemény lehetett.

    Bettany Hughes azt állítja: a nemrégiben Thébában előkerült agyagtáblák fontos adatokkal szolgálhatnak Szép Heléna, Párisz és a trójai háború valódi történetének felderítéséhez. Az eredetileg Homérosz Iliászában olvasható mesét eddig inkább mítosznak, mintsem valóságnak tartották. A nemrégiben Théba alól darabokban előkerült agyagtáblák viszont egészen más megvilágításba helyezhetik a történetet. „Kétségtelen, hogy ez a felfedezés lesz az egyik kulcs Trója titkának megfejtéshez” - állítja Hughes. „A thébai agyagtáblák átvizsgálása után alighanem újraírhatjuk a bronzkori történelmet. Az így a szemünk elé táruló világ pedig feltűnően hasonlít a homéroszi eposzok világához.“ A lineáris B írással telirótt agyagtábla-darabkák keletkezését a tudósok az i. e. 13. századba helyezik, abba az időbe, amikor a trójai háborút jelenlegi ismereteink szerint vívták. A leletanyag még most sem teljes, hiszen egyre- másra kerülnek elő újabb és újabb tábladarabkák. „Hihetetlenül izgató az egész“ - mondta Hughes. „A táblácskák csak lassan kerülnek elő, és az egész ahhoz hasonlít, mintha egy hatalmas kirakóst kellene megfejtenünk.“

    Biztató jel, hogy az eddig megfejtett írásokban gyakran szerepelnek a homéroszi eposzokból ismert nevek, köztük ma már eltűnt városokéi, melyek hajókat küldtek az Agamemnon vezette flottába. „Eddig még senki sem írt komolyan az Iliász szereplőiről: azokról az emberekről, akik életet visznek az egész történetbe“ - mondta Hughes. „Ez a lelet azért nagyon fontos, mert végre összefüggéseket fogalmazhatunk meg a három forráscsoport - a régészeti, a textuális és az irodalmi - között.“

    Hughes lelkesedését mindazonáltal nem osztja minden kollégája. Tom Palaima professzor, a lineáris B írás szakértője arra figyelmezet: csak akkor szabad megalapozott következtetéseket levonni a thébai agyagtáblákból, ha azokat már alaposan tanulmányozták. „A lineáris B agyagtáblák azért is fontosak, mert megtudhatjuk belőlük: a mükénéi görögök egész Kis-Ázsiára kiterjesztették tevékenységüket, miáltal tényleg közvetlen kapcsolatba kerültek a trójaiakkal” - mondta Palaima professzor. „Az új leletek fényében egyáltalán nem tartom valószínűtlennek, hogy egyszer csak egy összgörög hadsereg indult Trója ellen, s ez alapot szolgáltatott a legendához“ - nyilatkozta a tudós.

Priamosz kincse

    Heinrich Schliemann 1873- ban tárta fel az ősi város hatalmas bástyáit és kapuit, és több száz, aranyból és más nemesfémből készült ékszert talált, amelyeket Priamosz kieseinek nevezett el és kicsempészett Törökországból. A lelet összesen 8833 darabból állt. A legfontosabb darabok: két diadém (az egyik 55 centiméter, a másik 51 centiméter hosszú), négy fülbevaló, hat karperec, egy homlokpánt, 56 fülbevaló, egy 15 centiméter magas, 403 gramm súlyú, gömb alakú edény, három csésze (70,226 és 600 grammosak), ez utóbbi kétfülű és két ki- öntőjű kettős serleg, amelyről az Iliász és az Odüsszeia is megemlékezik. Schliemann meg volt győződve róla, hogy Trója utolsó királyának, Priamosznak az ostrom idején elrejtett kincseit találta meg. Elképzelését arra alapozta, hogy az ásatás során megtalált hatalmas kaput a homéroszi Szkaiai-kapuval azonosította, amely mellett Priamosz palotája állt. A kincs azonban a Trója II. rétegéből származott, vagyis i. e. 2500- 2300 körül készült, így a trójai háború hagyományos időpontjánál legalább ezer esztendővel korábban rejtették el.

    Schliemannt sokan csak kincsvadásznak tartották, egyesek szerint még csalásokra is kapható volt, s nem zárható ki, hogy egyberakta a legkülönfélébb helyekről és rétegekből származó aranytárgyakat, s mint egy összetartozó, hatalmas leletet tette őket közzé.

    „Priamosz kincsét” Berlinben helyezték el, majd a második világháború végén a Szovjetunióba került, bár erről csak 1996-ban szerzett tudomást a világ. A kincs jelenleg a moszkvai Puskin Múzeumban van.

Háború dúl Trója körül

    Hajdanán Caesar is járt errefelé, ma turisták érkeznek felfedező útra. Hatalmas faló fogadja őket, majd egy falmaradványokból, szürke kövekből, utcácskákból álló labirintusba indulnak. Itt egy házrom a római korból, ott az i. e. 300 körül épített Athéné-szentély része, odébb annak a hatalmas várfalnak a maradványa, mely körül - mint az Iliász meséli - Akhilleusz haragjában végigvonszolta Hektor holttestét.

    A laikus turista számára valóban összevisszaságnak tűnhet az, amit a régészek által - a törökországi Hisszarlikban - kiásott területen talál. Tudja, Trójában jár, ám arról, hogy milyen is volt valójában ez a Trója, nyilván nem sok sejtelme van. Nem sok sejtelme lehetett Wolfgang Petersennek, a Trója című film rendezőjének sem - vélik a történészek, akik szemére vetik, hogy még csak azt a fáradtságot sem vette, hogy elmenjen Trójába, s megpróbáljon a legújabb ismeretekre alapozva egy hiteles, de legalábbis elfogadható történetet filmre vinni. „Azok a hajók, melyeken az akhájok hajóznak egy későbbi időszakból valók, a fegyverzet, amelyet használnak inkább a Csillagok háborújába illenének, Tróját egy várként ábrázolják, holott már 15 éve tudjuk, hogy létezett egy alváros is” - bosszankodik Peter Pavúk régész, egyetemi oktató, aki a görög és trójai hősök fizikai ábrázolásával sincs megelégedve. Még azt sem mondhatjuk, hogy a hollywoodi álomgyárban kizárólag Homérosz Iliászára alapoztak, mert hiszen, a filmben meg sem jelennek a görög istenek - így nemcsak a történelmet, hanem az egész mitológiát is meghamisítják. Ám nyilvánvaló, hogy a Warner Brothers közönségcsábító, a Gladiátorhoz hasonló sikeres „szandálos” filmet akart forgatni, amely nemcsak sok pénzt, hanem Oscar-díjat is hozhat. Petersennek pedig - aki Brad Pittestül készen kapta kezébe a forgatókönyvet - esze ágában sem volt belebonyolódni a történelmi részletekbe, nem volt célja, hogy hiteles képet fessen egy régészeti ásatások nyomán elhíresült ókori városról.

Mit tudunk Trójáról?

    De mit is tudunk erről a városról, amelyről sok mindent mondtak már, s amelyről még ma is vitáznak a tudósok, régészek máig vívják saját trójai háborújukat. A legérdekesebb Ebehard Zangger német geológus véleménye, ő Atlantisszal azonosította a várost, abból kiindulva, hogy Platón leírásai Atlantiszról nagyon hasonlítanak Trójára.

    Annyi biztos, hogy a hisszarliki domb már i. e. 3000 évvel ezelőtt is lakott terület volt. A házak falait - írja a Focus című német magazin - levegőn szárított, tartósnak egyáltalán nem mondható téglákból építették. Ha tönkrement egy épület, új házat húztak a romra, tehát generációk „építették magukat” a magasba. így keletkeztek a városi települések egyes rétegei. A régészek ma mintegy 50 szintet különböztetnek meg, melyeket tíz fő rétegbe osztottak. A legkorábbi lett a Trója I, a legkésőbbi a Trója X. A mítoszok városát, Homérosz városát pedig a legújabb ismeretek szerint a Vl-VIIa réteg rejti. A település a 14. században néptelenedett el, amikor a területet az oszmánok foglalták el. A dombot akkor nevezték el Hisszarliknak (törökül: egy várral ellátott), s feledésbe merült, hogy egykor Ilion vára állt itt.

Jött Schliemann

    1868-ban jött Heinrich Schliemann. Görögországban, majd Kis-Ázsiában bejárta Homérosz eposzainak színhelyeit, hitt az írónak, s meggyőződése volt, hogy a trójai háború megtörtént. 1869- ban Ithaka, a Peleponnészosz és Trója címmel könyvet írt, ebben leszögezte: Trója a kis-ázsiai Hisszarlik - s nem, mint egyesek feltételezték, a jóval délebbre fekvő Bunarbashi - helyén állt, s azt is, hogy Agamemnón és felesége, Klüthaimnésztra Mükénében nem a várfalon kívül, hanem a fellegvárban nyugszanak. Heinrich Schliemann 1871-ben Frederick Calvert amerikai diplomata ásatásait folytatva Hisszarlikban hét egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. Mivel a homéroszi Tróját a mai II. rétegnek vélte, a felső rétegeken az ottani anyagok vizsgálata nélkül hatolt át. Csak halála előtt ismerte be fatális tévedését.

    A német Schliemann után szintén egy német, Manfred Korfmann tübingeni régész professzor ismét ráirányította az érdeklődést a legendás ókori városra. Trója egyre több titka lepleződik le. Nemrégen például még homály fedte, hogy milyen nagy és mennyire jelentős volt Trója a késői bronzkorban (i.e. 1750-1200), amikor Homérosz szerint a trójai háború lejátszódott.

Összekötő kapocs

    Korfmann 15 éven át végzett ásatás után vonta meg a mérleget. „Trója azokban az időkben nagyon jelentős volt. Nemcsak a vár létezett, hanem hozzá tartozott a 270 000 négyzetméter kiterjedésű alsóváros is. Trója így 13- szor nagyobb volt az eddig ismert, 11 000 négyzetméter nagyságú várnál” - jelentette ki az ásatás vezetője. Megállapítását azzal támasztotta alá, hogy megtalálta és részben kiásta a város határában húzódó falakat. Feltárt sok lakóházat is és különleges műholdas felvételek segítségével felfedezte az alsóvárost. Korfmann, akit napjainkban Trója legjobb ismerőjének tartanak, tényekkel akarja cáfolni néhány tudós és főleg tübingeni kollégája, Frank Kolb álláspontját. Kolb ugyanis nemrég újból felszította a tudósok „trójai háborúját“. Korfmann szerinte félrevezeti a nyilvánosságot, amikor azt állítja, hogy Trója nagy és jelentős város volt. Korfmann viszont, aki biztos a maga igazában, azt állítja: többé nem lehet kétségbe vonni, hogy létezett egy nagy kiterjedésű alsóváros is, amivel együtt Trója lakóinak számát hétezerre lehet becsülni.

Priamosz király létezett-e?

    Korfmann a helyszínen 370 munkatársával 13 240 négyzet- méter nagyságú területet kutatott át milliméterről milliméterre és be akaija bizonyítani, hogy a város az összekötő kapocs funkcióját töltötte be Kelet és Nyugat között. Bizonyítják ezt a Tróján kívül feltárt fémtárgyak, edények és rovásírásos szövegek. Időszámításunk előtt 1200-ban a várost és lakóit tűzvész pusztította el. Vesztett háború volt az. Az a kor volt, amelyben Homérosz trójai háborúja lejátszódhatott. Tizenöt évi ásatás után Korfmann biztos abban, hogy i. e. a III. és a II. évezredben Európában nem létezett Trójához fogható város. „Hogy Priamosz király létezett-e, erre sosem fogunk tudni pontos választ adni. Újdonságokat esetleg már csak a hettita szövegekből tudhatunk meg” - nyilatkozta a régész a Focus magazinnak.

Ez a cikk az Új Szó, 2004. május 17. számából származik. Egy kis múltidézés.