Publius Aelius ugyan maga is egy szinte ősidőkben élt ember, de a sírkövének megtalálása is mindjárt kétszáz éves lesz. Tehát nem csupán az ember, hanem maga a sírkő is muzeális darab, a szó minden értelmében.
Egy ilyen régi és öreg sírkő esetében azt
gondolnánk, hogy az azóta eltelt idő alatt könyvtárnyi anyag íródott a témáról
és mindenki szinte személyes ismerőseként tekint Mestriusra. Nos, nem ez a
helyzet. Igen csekély publikáció jelent meg róla. Pedig különösen izgalmas
sírkő, hiszen nem csupán felirat van rajta, hanem portré is, ami nagy mértékben
növeli az ilyen jellegű emlékek népszerűségét.
Aquincum módszeres feltárása és
dokumentálása az 1890-es években indult meg. Természetesen annak előtte is
kerültek elő római leletek, de inkább csak szórványosan és véletlenszerűen. A
tervszerű ásatás és dokumentálás azonban hihetetlenül megkönnyítette az emlékek
felkutatásának lehetőségeit. Létrehozták a 'Budapest régiségei' című
folyóiratot, amiben éves rendszerességgel közölték az újabb leleteket, ásatási
eredményeket. Ezek ma is hozzáférhetőek az elektronikus könyvtárnak (www.epa.oszk.hu) köszönhetően, így az immár
több mint száz éves múltra visszatekintő aquincumi feltárásokat mi is nyomon
követhetjük. Mestrius sírkövének első említése is itt található, az 1900-ban
megjelent 7. számban. Sajnos itt csak említés szintjén szerepel, mivel a
sírkövet jóval a módszeres ásatások megkezdése előtt találták. Egész pontosan
1814-ben került elő Óbuda határában. Mestrius kövének első lakhelye a Magyar
Nemzeti Múzeum lett, és jöttek bár viharos évek, a sírkő mind a mai napig ott
található.
Lássuk egy a követ egy kicsit közelebbről!
Mészkőből készült sírkő, magassága 188 cm, szélessége 104,5 cm és a vastagsága
26 cm. A sírkő teteje letörött. A képmezőt pilaszterek elé állított
levélfejezetes féloszlopok fogják közre. A két oszlop között egy félkörív alatt
domborodik ki Mestrius alakja, sajnos az arca nem látszik, mert a fejrész
erősen rongálódott. A félkörív felett két rozettát látunk. Mestrius talpig
katonai viseletben vonult be az örökkévalóságba. Övvel összefogott ruhája
fölött dúsan redőzött széles szabású vastag köpenyt (paenula) hord, a
nyakában pedig összecsavart gyapjúkendő van. Lábán boka fölött záródó rövid
csizma. Jobb oldalán, az övére erősítve láthatjuk a kardját, jobb kezében pedig
lándzsát tart. Az övek csaton túli, hosszú végét oldalt az öv alá fűzve
viselték a katonák, és itt is a kard mellett látszik az öv visszahajtott,
lecsüngő vége. A bal kezében írótáblát és íróvesszőt tart.
A felirat a képmező alatt kapott helyet,
egyszerű léckeretben. A felirat mellett két oldalt borostyánindák futnak fel,
amelyek a sírkő alján látható edényből nőnek ki. Mestrius feltehetően írnok
lehetett. Az ilyen típusú sírkövet a Balkán-félszigetről származó kőfaragók
honosították meg az Aquincum polgárvárosában dolgozó műhelyben.
De most már következzen a felirat!
D(is) M(anibus) |
P(ublius) Ael(ius) P(ublii) fi(lius) Maecia (tribu) | Mestrius Pela(gonia) |
opt(io) leg(ionis) II ad(iutricis) |5 (centuria) Attei Dextri | an(norum)
XXXVIIII stip(endiorum) | XVIIII h(ic) s(itus) e(st). Opti|ones leg(ionis)
eiusd(em) | [be]ne[merenti p(osuerunt).]
A halotti isteneknek! A Pelagoniából származó, Maecia választókerületbe tartozó Publius Aelius Mestrius, Publius fia, a legio II adiutrix optiója, Atteius Dexter századából, aki 39 évet élt és 19 évet szolgált, nyugszik itt. Ugyanannak a legiónak az optiói állíttatták jó(emlékű bajtársuknak).
Pelagonia: Makedonia déli részén fekvő vidék,
amelyet egy korábban ott élő törzsről neveztek el.
Az optiók az alakulaton belül a principalisoknál magasabb rangú csoport.
Közéjük tartoztak a tesserariusok (a körletmunkáért és a jelszavak
nyilvántartásáért felelős altisztek), az optiók (a centuriók helyettesei és segítői adminisztratív ügyekben) és a signiferek (jelvényhordozók) vagy vexillariusok (zászlótartók).
Keltezés:
Hadrianus császár uralkodásának kora (Kr.u. 117-138).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése