Aquincum lakói: az eraviscus házaspár

   Mészkőből készült sírkő, ami keresztben kettétört, mintha a z ábrázolt házaspár le lenne fejezve. A kő feliratos része letört, az sajnos nem maradt meg, csupán néhány betű olvasható a feliratból.

   A kő méretei: magassága 120 cm, szélessége 95 cm, vastagsága 17 cm. Peyer Vendel szentendrei lakos a saját földjén találta a sírkövet és 1899-ben az Aquincumi Múzeumnak ajándékozta. A földje a szentendrei castrum közvetlen szomszédságában feküdt.

   A kőemléket felül háromszögletű oromzat zárja le, amelyet kétoldalt egy-egy sarokdísz (akrotérion) díszít. A rózsával díszített oromzat letört. Az alatta lévő mezőben, teljesen sima keretben az elhunyt házastársakat ábrázoló dombormű látható. Kuzsinszky Bálint úgy jellemezte a házaspár mellképét, mint a „legbarbárabb kivitelben, ami elképzelhető” készült dombormű. Jobbra látható a férfi, tojásalakú fejjel, lapos arccal, bal kezében maga előtt kalapácsot tartva, míg jobbját kifordítva, a feleségének nyújtja. Egymás kezét fogják, balra a nőalak látható. Neki egészen háromszögű feje van, kendővel átkötve, nyakán torquesszel, a jellegzetes kelta ékszerrel, vállain fibulákkal, ami szintén a teljes kelta viseletet hivatott megjeleníteni. Bal kezében maga előtt almát tart, a jobb kezével pedig férje jobb kezét fogja. Ezt a kezét vastagon díszítik a karperecek. A ruházatot mindkettőjüknél elnagyolt karcolatok jelzik, vagyis a viseletük nincs alaposan kidolgozva. A házaspár mellképe alatt következett a felirat, amiből csupán egy incifinci darab maradt meg:

---]sen/[---/---

   A sírkő korát i. sz. 68-72 közöttire teszik. Az ebből a korból származó nőábrázolásokon gyakran láthatjuk, hogy a romanizáció folyamata ugyan elindult, de a főként otthon és a család körül tevékenykedő nők erősen ragaszkodtak az őseik viseletéhez, származásuk és népük tradícióihoz, míg a férfiak gyorsabban 'váltottak'. Mindenesetre a kifestett sírkő biztosan egészen másképp festett, és talán keltett ilyen bizarr benyomást.



Megjegyzések