Vladimir Roy (Szlovákia): Neró
Az
uton leltünk fáradtan, kiverten,
nem volt otthonod, sem célod,
se gazdád,
hivó szavunkat vártad nyöszörögve
s nagy
kérő szemed vágyón ránktapasztád.
S lett ujra helyed,
gazdád is van ujra,
sok kéz becéz és versenyt
jóllakatnak,
okos szemedből szinte lélek villan:
hálás
vagy, bár csak nyomorult állat vagy.
Csavargó élet lesz
sorsod ezentúl,
ma bőség, holnap inség, mint
minálunk,
golyók zugása mindennapi zenénk,
mely altat
minket s elriasztja álmunk.
Darvas János fordítása
Megjegyzések
Megjegyzés küldése