Athén, i. e. 400-as évek
Milyen lehetett az élet az ókori Athénban? Már biztosan elképzelted, hogy milyen lenne, ha egy reggel valamikor a távoli múltban ébrednél fel, mondjuk a régi Athénban! Egy elképzelt utazásra hívlak, aminek egyáltalán nem bizonyos, hogy így kell történnie, de ez is lehetséges történet.
Reggel a kelő nappal együtt ébredsz, a távolban valaki szent dalokat énekel a kertben. A házad népe természetesen már rég talpon van és serénykedik, te vagy az utolsó, aki felébred. Reggelire van egy kis szikkadt kenyér az előző napról (egy kis olajban megmártogatni azért még jó lesz) meg néhány korty bor.
Mielőtt azonban nekikezdenél a szertartásos reggelidnek, felöltesz egy szép fehér tunicát. Kint fogsz reggelizni, a szabadban, lábadnál a kutyáddal, miközben a kertben legelésző kecskéket szemmel tartjátok, és megvitatjátok az élet nagy kérdéseit. A feleséged valahol egy kicsit távolabb ül, csendben figyeli, ahogyan eszel. Ha nem akarsz vele beszélgeti, ő nem erőlteti.
Talán Athén forgalmas belvárosában laksz, nem a csendes külső területen, és az apádhoz meg az ő apjához hasonlóan egy elfogadható kézműves vagy, akinek közel kell laknia a városi nyüzsgéshez. Talán épp ez az apád háza, amiben reggelizel, és előtted ő is a kedvenc kutyájával a lábánál fogyasztotta el a napi első étkezését.
Athéni házad kényelmes, csendes, hiszen a szobák, a helyiségek mind a zárt, belső udvarra néznek, így az utca zaja nem hallatszik be. A házak egy emeletesek. A nappali szobák, a nők és a gyerekek szobái a ház bal szárnyán kapnak helyet. Induláskor még hallod is a gyerekeid hangját, ahogyan a kis falovakat tologatják és boldogan kacagnak hozzá.
A fazekasműhely a ház elülső részében van, a szolgák már teljes bedobással dolgoznak. Itt van egy kis boltod is, ahol az elkészült edényeket el is tudod adni. Reggel első utad a műhely. Megengedheted magadnak, hogy két-három rabszolgát foglalkoztass, hiszen jól jövedelmezik az üzlet. Azért szemmel kell őket tartani, és a nap első feladata, a kis műhely napi feladatainak megtervezése. Van egy nagyobb megrendelésed, amire oda kell figyelni, hiszen a gazdag megrendelőd különleges elvárásokkal fordult hozzád és határidő is van: nem hagyhatod, hogy ez a megrendelés kicsússzon a kezeid közül és a vetélytársad kaparintsa meg. Tehát szemmel kell tartani a munkát.
Korán ebédelsz és könnyűt: halat, egy kis kenyeret, olajat. Aztán irány az Acropolis, a közgyűlések és a közélet helyszíne! Az utcák zsúfoltak, mindeni siet a dolga után. A levegő perzselően forró, ám egy igazi görögnek ez meg sem kottyan. Késésben vagy, ezért úgy döntesz, hogy levágsz egy kicsit az útból és betérsz egy mellékutcába. Itt aztán kerülgetheted a sebesen vágtató patkányok hordáit és a folyamként hömpölygő szennyvizet, ám határozottan kisebb itt a tömeg. Késelések és rablások melegágya fényes nappal is, ám bízol benne, hogy elég gyorsan haladsz ahhoz, hogy el tudjanak kapni. A házak is szorosan egymáshoz tapadnak és néha úgy érzed, hogy rád akarnak omlani. Lélegzetedet visszatartod, és a tunicád szegélyével véded az arcod a legyektől. Gyerekek játszanak a keskeny utcákon, kéregetnek is. Az Acropolisra vezető fő út szöges ellentéte ennek az elhanyagolt mellékutcának. A fő út káprázóan tiszta és gondozott, mintha csak maguk az istenek lépkednének rajta.
És az út végén megpillantod magát az Acropolist: szemkápráztatóan ragyogó márvány, élethű szobrok, és élénk, élő, táncoló színek mindenütt. A görögség büszkesége. Alattad a város: ide nem hallatszik fel a mindennapok zaja, fenséges, csöndes és örök.
Az Auditoriumban már ott tolong a többi athéni polgár – természetesen férfiak mind, hiszen itt a nőknek semmi keresnivalójuk. Még néhány gyors csevej az ismerősökkel, és indulhat is a nap politikai része a megbeszélésekkel, ügyek megvitatásával. A felszólalók képesek órákon keresztül beszélni, de te csendben és türelmesen hallgatod őket. Végül is a beszéd képessége, szónoklattan, a retorika valahol a civilizált ember legfőbb ismérve.
A hosszú és fárasztó beszédek után társaiddal együtt tódulsz ki a friss levegőre, ahol a lenyugvó napfényeit az Agorán sülő húsok illata és a friss bor zamata teszi felejthetetlenné. Indultok is, közben megbeszélitek a hallottakat.
Hazatérve a rabszolgáid már égő fáklyákkal várnak haza, a házban lévő olajlámpákat is begyújtották. Vacsorára néhány ismerősödet vendégül látod. A menü egyszerű, ám laktató: tojás, sajt, gyümölcsök, és természetesen kenyér és olaj. A rabszolgák bort szolgálnak fel, poharaitokat a halhatatlan istenekre ürítitek. A bort vízzel keveritek, hiszen víz nélkül túlságosan tömény lenne, ami elnyomja a szellemet, nem tudnátok tőle beszélgetni. A beszélgetés sokáig folyik, miután az utolsó vendégek is elszállingóztak, visszavonulsz a hálófülkédbe és fáradtan zuhansz a mély álomba, és talán egy másik korról álmodsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése