Az illusztrációk Németh Ferenc munkái
„Most a szolgák ecetes halat és germán sört hordtak körül, kissé felfrissítették a dús lakomában elernyedt gyomrokat. Azt hittük, hogy már csak a szokásos tréfás beszélgetések következnek. No, de ebben is csalódtunk: Petronius még tartogatott valami meglepetést. Jóképű fiatalember jött be, s állathangokat utánzott. Csak ennyit mondott: „Papagáj”, s máris szólt a furcsa madár rikácsoló hangja. Aztán egyéb madarakat, majd oroszlánhangot, lónyerítést, kutyaugatást utánzott, de tökéletesen: szinte megesküdtünk volna rá, hogy igazi állatok hangját halljuk. Parmeno volt a neve a művésznek.
- Parmeno – szólt Petronius - , a malacot!
Erre olyan éles malacvisítás hangozott fel, hogy mindenki körülnézett, hol a kismalac. Persze nem volt sehol. Most vászonnal bevont ellenzőt állítottak Parmeno elé, s ő vígan folytatta a visítozást. Egyszerre csak hamisan hallatszott a malachang, Burrus oda is szólt rögtön:
- Parmeno, miféle szemtelenség ez? Miért hibázod el a hangot?
Parmeno félrevonta a vászonellenzőt, és akkor ott láttuk a kisasztalon a valódi malacot, amint éktelenül visítozott.
- Hamis, hamis! - kiabálták a vendégek.
- Íme, uraim – hajolt meg Parmeno -, pedig ennek csak tudni kell!
Hát így esett, hogy Parmeno lefőzte az igazi malacot.”
„Tomboló hangorkán hullámzott vadul a csillogó márványülések fölött. Lent, a nyolcvan méter széles porondon – amelyet hosszúkás, keskeny kőépítmény, a spina választott ketté, végében a céloszlopok, középen oltárok, és köztük a híres heliopolisi obeliszk, melyet kétezer évvel később a Piazza del Popolón láttam - , mondom, a porondon egyelőre a híres lovas numidák lóversenye folyt: csak úgy szőrén ülték meg a lovat, vakmerő vágtatásuk izgalomba ejtett volna mindenkit, csak itt nem kellettek senkinek néhány szakértőn kívül. A közönség türelmetlenül tombolt. Közben vékony hangú rabszolgafiúk visítozták: „Gyümölcsöt, friss süteményt tessék!” Természetesen ingyen, ez már hozzátartozott a játékhoz. Amíg a datolyát szopogattam, odalent az atlétikai viadalok folytak: birkózók, futók, gerelyvetők, ökölvívók remekeltek. Emlékszem, hogy egy Fuscus nevű atléta éppen ezen a napon aratta ötvenhatodik győzelmét.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése