Mater Matuta a római vallásban az anyaság, az első házasság védelmező istennője (bár a latin költő Lucretius szerint a hajnal istennője), átvitt értelemben védelmezője mindennek, ami a világra jön. Tisztelete ősi eredetű és Itália-szerte elterjedt. Temploma a Forum Boariumon állt. A legkorábbi szentélye az i.e.7. Századból származik. Az i.e.530-ban újra felszentelt templomot Servius Tullius nevéhez kötik.Livius szerint i.e.396-ban Marcus Furius Camillus újraépítette a templomot. Szintén Liviusnál olvashatjuk, hogy a templom i.e.213-ban leégett, de a következő évben újjáépítették. A régészeti feltárások pedig az irodalmi forrásokat alátámasztották.
Mater Matuta ünnepét, a Matraliát június 11-én tartották. Számos különös és ismeretlen eredetű szokás jellemezte, mint például az, hogy csak szabad születésű nők vehettek részt az ünnepen, akik az első házasságukban élnek, és nem a saját gyermekeikért imádkoznak, hanem a testvéreikéért, vagyis a szertartás során nem a saját gyermeküket tartották a karjaikban. Festus szerint az istennőt a jósága miatt nevezték el maternek, vagyis anyának. Azt mondták: 'maturus' („jó valamire, megérett valamire”), és 'mane' azaz 'kora reggel' szólították, s könyörgő imával hívták az alvilági isteneket, a 'manes'-eket, hogy elnyerjék a jóindulatukat. Az istennőt később a görög Leucotheával (Kadmosz lánya) azonosították, aki viszont Ino megfelelője volt, a tengerészek védelmező istennője. Így került Mater Matuta kapcsolatba a tengerrel, amihez eredetileg semmi köze sem volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése