Személy szerint nem nevezném magam a kígyók barátjának. De tudom, hogy számos kultúrában a kígyót szent állatként tisztelik. A legtöbb ember igyekszik a lehető legtávolabb tartani magát tőlük: mérgezőek és harapnak és valami ősi borzongás ver éket az ember és a kígyók kapcsolatába. Eredendően rossznak tartjuk a kígyókat és valami ősi ösztönből alapvetően félünk tőlük. Közben ugyanakkor azt is tudjuk, hogy lenyűgöző teremtmények. Képesek vagyunk megbűvölten figyelni a mozgásukat, hogyan reagálnak a különféle tárgyakra (mivel a kígyó a furulya dalára valójában nem táncot lejt). De tartanál otthon kígyót? Én biztos nem.
A magam részéről szerencsének tartom, hogy nem keveredtem velük ezidáig szorosabb ismeretségbe. Mint említettem, számos kultúra szent állatként tekint rájuk, és így voltak ezzel az ókori görögök is. Számos mínoszi leletet ismerünk, ahol fiatal lányok a félelem legkisebb jele nélkül tartanak hatalmas kígyót a fejük fölé. Ezek a leletek nagyjából i.e. 1600 körülből származnak. Ezek a figurák, szobrocskák főleg a házi szentélyekből származnak (gondoljunk itt a római larariumokra), ahol úgy tűnik, a "háztartás istennőjét" szolgálják.
Persze egy kisméretű szoborra könnyű ráhúzni, hogy istenséget ábrázoló kultikus műalkotás. A fontos kérdés az, hogy miért gondoljuk ezt, és honnan tudjuk, hogy ez egy nagyon is helytálló ötlet?
Kezdjük mindjárt az istennő nevével. Palmer szerint az istennő mínoszi neve kapcsolódik az 'A-SA-SA-RA' névhez, aminek magyarázatát a lineáris A szövegekben találjuk.Noha a lineáris A írás ma még nem egészen olvasható, Palmer mégis olyan feliratokra hivatkozik, ahol szerepel 'A-SA-SA-RA-ME', szerinte azonos a hettita ishassara-val, ami úrnőt és szeretőt egyaránt jelent. Ez esetben az istennő könnyen lehet a ház úrnője, mivel a teljes háztartást a nő látta el.
De ha a ház úrnőjéről van szó, miért tart a feje fölé két kígyót? Hagyományosan a kígyó a megújulás jelképe, mivel időről-időre levedli a bőrét, és maga is megújul. A mínoszi kultúrában a kígyó a ház védelmezője, ez a szerepe később a görög vallásban is megjelenik. A görög Dionysos-kultuszban a kígyó egyaránt volt a bölcsesség és a termékenység jelképe. Nézzünk, mit gyűjtöttünk eddig össze: a ház úrnője, az újjászületés, új élet, bölcsesség és termékenység. Ez mind nagyon jól hangzik, de mi köze ennek a női nemhez? Van még más is?
Természetesen van. Néhány tudós szerint a kígyó a föníciai Astarté istennővel azonosítható (a szűz leány). A termékenység és a szexualitás istennője, kultuszában hemzsegnek az orgiasztikus elemek. Templomait kígyómotívumokkal díszítették. Evans a kígyó-istennőt összekapcsolta az egyiptomi kígyóistennővel, Uadzsettel, de nem fejtette ki ezt a kapcsolatot. A kígyóistennőnkhöz hasonló szobrocskák Egyiptomból is előkerültek, és a papiruszok Uadzset mágiával rendelkező papjainak nevezi őket (bár ki az Egyiptom földjén, aki nem 'rendelkezik' mágikus képességekkel?!?).
A történet ennél azért egy kicsit árnyaltabb.Haladjunk egy egyszerűbb úton és nézzük meg az első kígyóistennőt, akit ismerünk! Ő a leghíresebb is mind közül.
Ezt a kígyóistennőt a brit Arthur Evans találta meg 1903-ban, a knossosi Palota templomában. A szobrocska fajanszból készült, a kerámiaedények készítéséhez hasonló eljárással.
Lenyűgöző látványt nyújt. Az ősi Egyiptomban ez az anyag szimbolizálta az élet megújulását, ezért a temetési kultuszokban és a szentélyekben használták. A kiégetés után élénk színeket és ragyogó fényt kap, így lesz az istennő ruhája káprázatosan fényes.
A szobrocska ruházata mind a mai napig kimeríti a 'merész viselet' fogalmát: igencsak szexis viselet. Lehet, hogy a mínoszi nők viseletét látjuk: a kis mellény szorosan a testre simul, de a melleket szabadon hagyja, hosszú, fodros szoknya, és egy szövött, hímzett kis kötény.
A szobor büszkeséget tükröz. Az is lehet, hogy a ruha a kultuszhoz tartozik, speciális viselet. Talán a leginkább az istennő üzenetét akkor érthetjük meg, ha mi nők, felveszünk egy ilyen szexi szettet és kígyókat lóbálunk a fejünk felett. Mert ez a kultusz nem a férfiaké!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése