Mondják, hogy egyszer egy ember barátságot kötött egy szatírral, aki többször felkereste őt. Beállt a tél, s az ember belelehelt a tenyerébe. Megkérdezte a szatír, hogy miért teszi ezt.
- Azért, hogy melegítsem a tenyerem.
Később asztalhoz ültek, s enni akartak, de az étel forró volt; erre az ember apránként a szájához emelte az ételt, és megfújta, hogy lehűljön. Ismét megkérdezte a szatír, hogy ezt miért teszi.
- Azért, hogy meghűtsem az ételt.
Mire a szatír így felet:
- Felbontom veled a barátságot, mert nem szeretem az olyan embert, aki ugyanabból a szájból egyszer meleget, máskor hideget bocsát ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése