A latintanulás hasznosságáról

  Gyűlölöm, amikor valaki nekem szegezi a kérdést, hogy minek tanulok latinul, hiszen semmi értelme, senkivel sem tudok latinul beszélgetni, és az önéletrajzomon sem dob semmit, ha odabiggyesztem a beszélt nyelveim közé, hogy latin. Persze minden dühöngéssel együtt sokat gondolkozom a kérdésen, hogyan lehet valakinek ezt elmagyarázni, hogy miért jó a latin. Elmagyarázni olyan embernek, aki nem olvas, nem érdekli a világ, evez a fősodorban és nincsenek távlati tervei, elképzelése a halhatatlan lelkének megmentéséről. Nehéz dolog. Ezért is készítettem el a 'Latin gyönyörök és gyötrelmek' című képes útmutatót, a bennem fölmerült ötletek tárháza.Egy kicsit hosszabban arról, hogy mit is szeretek a latinban. Persze ezeket nem lehet egy mondatba sűríteni, amolyan frappáns és elmés visszavágásként a kérdésre, hogy mi a jó a latinban.
  Az első gondolatom mindig az, hogy hagyom a fenébe, hátat fordítok neki, lerázom egy 'csak'-kal, de ezek 1.)nem váltak be, mert folytatja a kérdezősködést; 2.)nem engedhetek el senkit magam mellől anélkül, hogy meg ne próbálnám megmutatni neki, hogy a világ egy csodálatos hely, az életnek értelme van, gondolkodni jó dolog. Legalább meg kell próbálnom. Ez az én küldetésem ebben a plázába szorult, kuponnyomorék világban. Hogy van élet a tévén túl, olvasni nem uncsi, Homérosz tök jó fej, meg ilyenek. Meg kell próbálnom. Persze néha azért én is elgyengülök. Például most.