A március 20-án tartott Pelusia ünnepe Isis istennő és a fia, Harpokrates tiszteletére jött lére. Egybeesett a Quinquatria végével, amit Minerva istennő tiszteletére tartottak. Az első századnál korábbi naptárakban nem szerepel a Pelusia ünnepe, csak Marcus Aurelius korában vezetik be. A 6. századi tudós, Johannes Lydus szerint az ünnep megemlékezés az áradó Nílus iszapjára, amely megtermékenyít, táplál, megszünteti az éhezést és az aszály végét jelenti. Harpokratest az iszapból kikelve szokták ábrázolni, így az ünnep az ő testet öltésének ünnepe is. Kezében cornucoiával, vagyis bőségszaruval szokták ábrázolni.
Az ünnep résztvevőit vízzel hintették meg, ami szimbolikusan a Nílus áradását jelképezte. Ez a szimbolikus „locsolás” újjászületést (regeneratio) és az ártó behatásokkal szembeni védelmet is jelentette. A vizet a Nílusból hozták Rómába, ez a későbbi szentelt víz előképének is tekinthető. Ez a motívum a kereszténységben is tovább él: a szentelt vízzel való meghintés rítusa a keresztelés, ami a keresztény vallásban való újjászületést jelképezi.
Egyiptomban a Pelusia ünnepe a hajózási idény megkezdését jelentette. Ez a nap Isis és Serapis védelme alatt állt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése