Iuno istennő tiszteletére rendezett ünnepség, amit március 7-én tartottak. Az i.e.1. Században került be az ünnepi naptárba, de nem mindegyik naptárban találkozunk vele. A Iunonalia ünnepe feltehetően egy három napos ünnepségsorozat volt, ami március 5-én kezdődött az Isidis Navigiummal (könyörgés Ízisz istennőhöz a jó hajózásért). Apuleius Aranyszamarában Ízisz mint az ég istennője szerepel, ám a 2. századra már több istennő is osztozkodott ebben a megtisztelő jelzőben: CAELESTIS.
Iuno Regina ősi itáliai istennő, a szülés és a házasság istennője, Iuppiter felesége, akit a görög Hérával azonosítottak, hasonló szerepköre miatt. Szülei Saturnus és Ops. Iunóról kapta a nevét a június hónap. Iuno Regina kultusza a szomszédos etruszk Veii városának leigázásával került át Rómába, az etruszk városvédő UNI istennő kultuszának átvételével. Általában jellemző volt a rómaiakra, hogy erősen titkolták hogy ki a városvédő istenük (ma is csak sejteni lehet, hogy Flora a szóban forgó istennő), míg a legyőzött települések és a népek oltalmazó isteneit lelkesen beolvasztották a maguk pantheonjába. A Iuno- Uni név valószínűleg megkönnyítette ezt az azonosítást.
Varro szerint Titus Tatius szabin király vezette be IUNO LUCINA, a születés megkönnyítése istennőjének a kultuszát. Rómában Iunót a város védnökének tekintették, ezért a Capitoliumon áldoztak neki. Ő az istenek királynője, az ő tiszteletére tartották a MATRONALIA-t is.
Rómán kívül több helyen is jelentős Iuno-kultusz alakult ki, mint például Gabii, Perusia, Lanuvium. A szabin IUNO CEVITIS istennő is átkerült a római istenek közé IUNO QUIRITIS néven, őt sokszor Ízisszel azonosítják.
A capitoliumi ludak története. Iuno szent állata lúd volt, ezért mindig tartottak ludakat a fellegvárban (no nem megenni, hanem kultiválni). I.e.391-ben a gallok megtámadták Rómát és a fellegvárba visszaszorult lakosokat próbáltál kiéheztetni. A gallok viszont nem a türelmükről híresek, elunták a várakozást, és egy titkos ösvényen osontak fel a várba a végső ütközet reményében. A ludak viszont, akik nagyra becsülték, hogy az éhezés közepette sem harapott senki a combjukra, az ellenség közeledtére riadót fújtak. A hála Iunót illeti (hiszen mégiscsak övé a libasereg), ezért megkapta a MONETA melléknevet, azaz figyelmeztető. Később a templom melletti pénzverő műhely is átvette ezt a jelzőt, majd az érmeket magukat is így kezdték nevezni.
Igen ám, a ludak kivívták maguknak a tiszteletet, de mi a helyzet a kutyákkal, az ember legjobb barátjával? A kutyák bizony csúnyán jöttek ki ebből a helyzetből, mivel nem jeleztek, hogy jönnek a gallok. Így meg is büntették őket, és erre a büntetésre emlékeznek évente a SUPPLICIA CANUM (a kutyák megbüntetése) kegyetlen rítussal. Szerencsére nem elterjedt szokás, de azért néha megtörtént... Ilyenkor élő kutyákat nyársaltak fel vasvillára (furca) vagy keresztre (crux) és ezt körbehordozták a városon. Egyik írott kalendáriumban sem találkozunk vele, ám a hagyomány szerint augusztus 3-án tartották. Ugyanezen ünnepen viszont a libákat bíborba-bársonyba öltöztették, és őket is körbehordozták. Plinius szerint a 'furca' fekete bodzából volt és Y alakja volt (mindenképpen 'arbor infelix'-ből kellett hogy legyen a nyárs, vagyis sötét rítusokhoz használt fából). A keresztre feszítést kifejezetten a rabszolgáknak tartogatták, a kutyák esetében ez inkább megkötözést jelentett. Ám ha már megkötözés és ütlegelés, annak van egy teljesen más rituális aspektusa is, lásd a LUPERCALIA-t. A menet érintette Summanus templomát, aki sötét, alvilági istenség. A menet végállomása valószínűleg a Circus Maximus lehetett. Plutarchs szerint a galád gallok megették a kutyákat, hogy ne ugassanak. A baljós ünnep dátuma mindenesetre bajos, hiszen a gallok július 19-én gyújtották fel a várost. A keresztény írók egyébként azt is megjegyzik, hogy a Capitoliumon nem csak ludakat, hanem kutyákat is tartottak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése