Egy nap Xanthosz megparancsolta Aiszóposznak, hogy a piacon vásároljon meg mindent, amit legjobbnak, legbecsesebbnek vél, mert vendégek jönnek a házhoz. Aiszóposz csupán egy nagy halom disznónyelvet vásárolt, s különféleképpen elkészítve feltálalta az egybegyűlteknek.
- Hát csak nyelvet kapunk? - méltatlankodtak a vendégek.
Xanthosz felelősségre vonta Aiszóposzt, aki így védekezett:
- Azt mondtad, uram, hogy azt vásároljam meg, ami a legbecsesebb; hát nem a nyelv útján sajátítjuk el az ismereteinket? Nem a nyelvvel értekezünk, szónokolunk, ítélkezünk?
Xanthosz szégyellte magát, s mivel ki akarta köszörülni a csorbát, vendégeit másnapra is meghívta, s előttük adott parancsot Aiszóposznak:
- Most hát menj, és vásárolj meg mindent, amit a legrosszabbnak és leghitványabbnak vélsz.
Másnap Aiszóposz újra nyelvet tálalt fel, s számonkéréskor így védekezett:
- Van-e, uram, rosszabb a nyelvnél? Hisz a nyelv eszköze a hazugságnak, civakodásnak, városok pusztulásának, sok-sok ember halálának.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése