Régi római ünnep, melynek napja február 24-ére esett. Neve miatt azt hitték, hogy az ünnepet a királyok elűzésének tiszteletére alapították. Ezen a napon a rex sacrorum a Comitiumon áldozatot mutatott be majd pedig sietve távozott otthonába. E látszólagos menekülés magyarázatát azonban tévesen keresték Tarquinius Superbus menekülésében, mely a hagyomány szerint i. e. 509 február 24-én történt. Sokkal valószínűbb, hogy az ünnep és az áldozás rítusa már a királyok idején is megvolt és talán tisztító áldozat volt, mint február hónap megannyi ünnepe. Augustus korától kezdve a rex sacrorum már nem februarius, hanem martius és maius 24-én mutatta be a Comitiumon az áldozatát, azután sietve távozott haza, mert amíg a Comitiumon tartózkodott, nem lehetett törvényszéki gyűlést vagy tárgyalást tartani. Mindkét nap dies intercisus volt a naptárban, négy betűvel jelölve: Q.R.C.F. (azaz Quando rex comitiavit, fas).
„Most a királyi futásról kell még szólni. E hónap
vége előtt hatodik napnak ez adta nevét. -
Róma királyai közt az utolsó Tarquinius volt.
Zsarnok ugyan, de vitéz ember a harc mezején.
Városokat dúlt fel, más városokat leigázott;
és Gabiit csellel vette hatalma alá.
Éjszaka leple alatt ellenséghez szökik által
Sextus, a legkisebb s atyja valódi fia.
Kardot emelnek rá: „Hát vesszek védtelen! - úgymond -
ezt óhajtja atyám, Tarquinius, s fiai,
mert embertelenül véresre verette a hátam.”
S hogy mondhassa, el is tűrte az ütlegeket.
Holdfény volt. Látják a fiút, leeresztik a kardot,
és a csupasz háton nézik a sebhelyeket.
Könny is esik, s kérik, hogy harcoljon velük együtt.
Balgán unszolják, s ő belemegy ravaszul.
Csakhogy ő a vezér, s követet küld atyja-urához:
hogy vesszen Gabii, kéri az útmutatást!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése