"In
Via Appia ambulabam et titulos sepulchrorum videbam." A
latin nyelvtankönyv egyik kedvenc mondata számomra. Semmi nyelvi
bravúr, vagy hatalmas kifejezőerő, ez az egyszerű mondat mégis
mindig lenyűgöz. Ez az egyetlen mondat egy varázsszer, mert bárhol
legyek, amint elolvasom, képzeletben azonnal a Via Appián találom
magam. És bár sosem jártam ott, számtalan olvasmányban
találkoztam vele, egészen ismerősként tekintek rá, olyan, mint
egy kedves idegen. A regények, amelyekben feltűnt, szerepelt,
helyet kapott, mind egyetlen élő, képzelt-emlékként törnek a
felszínre. Mert ha ott lennék, biztosan feliratokat olvasnék. És
csakis hangosan, mert a régiek szerint olvasni hangosan kell, és
boldog lennék, ahogyan a latin szavak szárnyra kapnának. És sok
ismerőssel is találkoznék, akik a könyveiken keresztül szólnak
hozzám, mert ott nem létezik az idő, és mindenki aki volt, és
aki lesz, egyszerre lenne jelen azon a különös helyen. Mindenkihez
szólhatnék latinul - mert nagyon jól beszélnék latinul - és
talán még lantjátékot is hallhatnék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése