Phaedrus: A nyulat leckéztető veréb

IX. Passer ad Leporem Consiliator

 

Sibi non cavere et aliis consilium dare
stultum esse paucis ostendamus versibus.
Oppressum ab aquila, fletus edentem graves,
leporem obiurgabat passer 'Ubi pernicitas
nota' inquit 'illa est? Quid ita cessarunt pedes?'
Dum loquitur, ipsum accipiter necopinum rapit
questuque vano clamitantem interficit.
Lepus semianimus 'Mortis en solacium:
qui modo securus nostra inridebas mala,
simili querella fata deploras tua'.

 

IX. A nyulat leckéztető veréb

Ki nem vigyáz magára, s oktat másokat,

Az ostoba- most ezt példázza versikénk.

A sas karmában vergődő, síró nyulat

Imígy pocskondiázta egy veréb: „No hát,

Hol fürgeséged? Cserbenhagytak lábaid?”

De közben őt is megragadta már egy ölyv,

S legott megölte, hasztalan siránkozott.

A nyúl meg így szólt: „Könnyebben halok meg én,

Mert ki lám, csúfolódva nézted nagy bajom,

Hasonló sorsa jutva jajgatsz most te is.”

(Terényi István fordítása)