Euripidész: Töredék

   "Mi rosszabb, a tömérdek rossz közül, ami megszállja országunkat, az atléták hadánál? Nemcsak hogy nem tudják, hogyan kell rendesen élni- de még ha próbálnák is, akkor se menne. Hogyan is gyarapodhat valaki, és hogyan növelheti örökségét, ha az állkapcsa rabszolgája és a gyomra uralkodik fölötte? Ezek az atléták... fénykorukban itt csak parádéznak, győzelemtől ittasan, az állam hőseiként. De nézd csak meg, mit tesz velük, ha beköszönt a keserű öregkor: csak halódnak és szétesnek, mint az elhordott ruha. Én szánom azt a görög szokást, mely isteníti őket- és összehívja a polgárokat, hogy szavazzanak győzelmi ünnepük pazarló megülésére. Mert miféle jutalom van a a polgárok számára egy olyan emberben, aki birkózásban nyert babérkoszorúval tér haza? És abban, akinek fürge a lába, vagy aki el tudja vetni a diszkoszt? Tán diszkoszt lengetve mennek a csatába, és puszta ököllel törnek át a pajzsok erdején és szórják szét az ellenséget? Ki az az őrült, aki a csata kellős közepén a sportra gondol? Én mondom, akkor már jobb, ha olyanoknak osztjuk a babérkoszorút, akik jóság és értelem tekintetében már bizonyságot tettek állhatatosságukról; a nagy politikusoknak, a mintaszerűeknek és a becsületeseknek, azoknak, akik ékesszólásukkal elérik, hogy elkerüljük a harcot és a versengést. Mert általuk lesz nagy a város, és általuk gyarapszik az egész görögség."