Egy szökőkút két élete

   Izgalmas dolog elképzelni azt, hogy egy épület, szobor, régi emlék élete milyen lehetett a fénykorában. A romok, törött és kopott szobrok, amit látunk, sohasem az eredeti szépséget tükrözik. Persze, a mai művészet és építészet tükrében még romjaikban is lenyűgözőek, egy félkarú szobor csonkán is messze impozánsabb a legtöbb kortárs alkotásnál. A magam részéről szeretem az újrafestett szobrokat és felépített épületeket. Ez a kérdés veszedelmes vitákat nyit, ám szorítkozzunk csak a digitális restaurálásokra, ami egy ártalmatlan(abb) terület. Digitálisan már sokmindent meg lehet álmodni anélkül, hogy az eredetinek bármi baja esne. És lehet változtatni, variálni, a lehetőségeket próbálgatni. Egy kerti szökőkút a megtalálás és feltárás után, és a restaurált mása, hogy milyen lehetett. Nyilván egy szökőkút esetében kevéssé merül fel a kérdés, hogy mennyire közelíti meg az eredetit, illetve hogy mennyiben tér el attól. A lényeg a különbség: milyennek látjuk, és milyen lehetett az ő fenséges tündöklésében. Az ókori szépség egy részét a színek adják. Ahogyan talán ők is látták...