Az aquincumi amfiteátrumok

Bejegyezte:
   A római birodalmi építészetet- a körszínházak tervezésében is- teljes mértékben a szükségesség és a hasznosság szempontjai irányították. Így például a tojásdad alakot az követelhette meg, hogy a gladiátorcsapatoknak tér álljon a rendelkezésre az előrerohanásra és visszavonulásra. A körszínházak építésénél nagy térséget kellett gyorsan és kevés anyagi erő árán beépíteni. Így alkalmazták itt is az opus caementicum, a rómaias beton, az „öntött falazás” technikáját. A katonai mérnökök munkája is megérződik a tervezésen: Pompeji városfalához hasonló szerkezetben építették meg a nézőtér alapépítményét, ahogyan Vitruvius építészeti író a legerősebb sáncműhöz javasolta; a két párhuzamos körfalat keresztfalak és földkitöltés kapcsolta össze.
   Építészettörténetileg az amfiteátrum eredeti római alkotás. A görög színház legfeljebb csak akkor szolgáltathatott volna kiindulópontot, ha az „amphitheatron” szó dupla színházat jelentene. Ez a szó valójában olyan épületet jelent, amelynél a nézőtér, a „theatron” körbe fut.
   Az aquincumi amfiteátrumok méreteikkel, építészeti megoldásukkal, műemlékeink között ma is értékes helyet foglalnak el. A mai szemlélőre még rom- állapotukban is lenyűgöző hatást gyakorolnak. A római birodalom rabszolgatartó urai a tömegeket akarták maguknak megnyerni az ilyen monumentális építményekkel. Az arénában lezajló játékokkal megpróbálták a nép figyelmét eltéríteni egyre szaporodó és növekvő bajoktól. Ez a törekvés egy ideig sikerült. A római rabszolgatartó társadalom elpusztult a rabszolgák forradalma és a barbár hódítások közös csapásai alatt.


Szilágyi János: Az aquincumi amfiteátrumok, 1956.

a trieri amfiteátrum makettje

Megjegyzések

Megjegyzés küldése