Szűk körű lakoma

Jobb program híján, Cerialis Iuliusom, jőjj

hozzám nyolcra, csapunk egy csudajó lakomát.

Jó az időpont, nemde? Fürödni együtt mehetünk el –

a Stephanos – fürdő nincs ide messze, tudod.

Kezdjük az étvágy jó gerjesztőjén, a salátán,

és póréhagymán, annak a zsenge nyelén;

majd jön a sózott ton, kicsi gyíkhalnál kiadósabb,

hozzá némi tojás- s rutalevél- körités.

Lesz másfajta tojás is még, lassú parázson sült,

s lesz velábrumi sajt, tűzhelyen ízesített,

s kapsz pícénumi dér – megcsípte olajfabogyókat.

Mindez: előétel. Mondjam a többit is el?

Hogy gyere, füllentek: kocacsöcs, hal s osztriga lesz még,

és a major s a mocsár jóhusu szárnyasai:

Stella ebédjein is ritkán kapsz jobbat ezeknél.

Sőt: megigérem, hogy – még ha elolvasod is

egyvégtébe a pásztori verseidet vagy az Óriás-t –

én olvasni fel egy árva betűt se fogok!

(Martialis 11,52 Hegyi György fordítása)