Róma
paraszti, szegény falu volt régen; s a legyőzött
földön
arany város nagyszerü kincs ura ma.
Nézd
Capitoliumunk, milyen egykoron és ma: egész más,
Iuppiteré
volt, úgy vélekedel, valaha.
És
a tanácsház, mely befogadja a véneket illőn,
nádviskó
Tatius régi király idején.
Phoebus-
s földi urunk-beragyogta Palatiumunkon
hajdan
a szántogatók számtalan ökre legelt.
Más
kedvelje a régi időt; magam ebbe születtem
és
boldog vagyok: oly drága szivemnek e kor!
Nem,
mivel olvatag ó aranyat bányásznak a földből
s
ontják gyűjtögetett gyöngyük a messzi vizek,
sem
mivel ős márványt fejtvén, hegyeket lefaragnak,
sem,
mert kőpaloták közt fut a kék folyamár:
ám,
mert pompa virul, s mi sem áll fenn már ükapáink
póri
világából más, csak híre-pora.
(Ovidius:
Ars amat. 3,113-128 Kárpáty Csilla fordítása)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése