A híres athéni államférfi, Szolón meglátogatta a lüdek hatalmas királyát, Kroiszoszt. A látogatás harmadik napján Kroiszosz szolgái végigvezették Szolónt a király kincstárán, s minden értéket megmutogattak. Ezután Kroiszosz megkérdezte Szolónt:
- Athéni vendégem, bölcs ember vagy. Sok világot bejártál, sokat láttál, hallottál, mondd meg nekem, ki a legboldogabb ember a földön.
Ezt abban a reményben kérdezte, hogy Szolón őt fogja a legboldogabbnak nevezni. Ám a görög bölcs így válaszolt:
- Az athéni Tellosz.
Kroiszosz csodálkozva kérdezte:
- Miért?
- Azért, mert gyermekei, unokái mind életben maradtak, s mert hazája védelmében harcolva esett el.
A felelet bosszantotta Kroiszoszt, aki most megkérdezte, hogy Tellosz után kit tart a legboldogabbnak.
- Kleobiszt és Bitónt; e testvérek, látva, hogy az ökrök nem jöttek be idejében a mezőről, befogták magukat, s 45 stadion úton húzták szekéren anyjukat, hogy elérjen a templomba; anyjuk az istentől azt kérte, hogy jutalmazza meg fiait azzal, ami a legjobb; Héra akaratából Kleobisz és Bitón, miután ettek és elaludta, többé nem ébredtek fel soha.
Amikor ezt meghallotta Kroiszosz, felháborodva így szólt:
- Athéni vendégem, hát az én boldogságomat annyira lebecsülöd, hogy egyszerű polgárokkal sem tartasz egyenjogúnak?
Szolón válasza így hangzott:
- Ó, király, halála előtt senkit sem szabad boldognak mondani, csak szerencsésnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése