Megígértem, hogy nem fogok az élet szennyes oldalával foglalkozni. És most meg is szegem ezt a szabályt, mert nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Szentendre, a művészek bölcsője és inspiráló helye, a művészeté, ami a szépség nyelve. Oké, nyilván nem nekem találták ki a kortárs képzőművészetet, de én annyira igyekszem. Szeretném érteni. Illetve nem is a megértéssel van bajom, hanem az üzenettel, a tartalommal - és ebből kifolyólag a formavilággal. Szentendrén hemzsegnek a borzasztó szobrok, amiket a 'kortárs művészet' címkéjével igyekeznek elfogadhatóvá tenni. És nem tudom kikerülni ezt a szörnyeteget, mert arra visz az utam. Európé elrablása. Európé és a Bika. Zseniális téma, sokan sikerrel nyúltak hozzá. Hogyan lehet ezt elrontani? Hát így, kérem, mutatom a képeket. Rettenetes. Annyira félelmetesen primitív. Pheidiász tíz törött ujjal különbet faragott volna. És évek óta ott trónol ez a szörnyeteg...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése